Életünk legnagyobb pillanataiban mindig úgy érezzük, mondanunk kell valamit, és így azonnal tönkre is tesszük életünk legnagyobb pillanatait.
Élet idézetek
Az élet két világ között lebeg,
mint rezgő csillag éj s nappal határán,
mi vagy, mi voltál, ah ki mondja meg?
Ki mondja meg, hogy eztán még mi vár rám?
Az élet legfőbb célja az érzés – érezni, hogy élünk, még ha fájdalomban is. Ez a „sóvárgó űr” hajt mindannyiunkat a vad után, ez sarkall viadalokra, ez indít útnak újra és újra, ez vezet féktelen, de mélységesen átérzett élmények hajszolására, melyeknek fő varázsereje a velük járó nyugtalanságban rejlik.
Ha újra kellene kezdenem életemet, nem tudom, mit szeretnék másképpen csinálni; leginkább szeretnék talán meg sem születni.
Honnan a fenéből tudjam, meddig élek, egy évig vagy egy hónapig? Bár tudnám, akkor többféleképpen is megszervezhetném a költekezésemet.
Ha az életből levonjuk a gyermekkort (ami vegetálás) – az alvást, evést, mosakodást, be- és kigombolkozást – mi marad a tulajdonképpeni létezésre? Egy mormota nyara.
Ha megszűnünk előrenézni, életünket sem leszünk képesek megújítani többé.
Az életnek, mint energetikai folyamatnak szüksége van az ellentétekre, amelyek nélkül, mint ismeretes, energia nem keletkezhet. A jó és a rossz nem egyebek, mint e természetes ellentétek erkölcsi látószögei. Sokszorosan megnehezíti az emberi létet, hogy ezt így kell éreznünk. Ez a szenvedés, mely leválaszthatatlanul tapad az élethez, nem kerülhető meg.
Az élet titka, hogy mindig igent mondjunk, mert amikor megöregszünk, nem akarunk majd azon szomorkodni, hogy „Bárcsak ezt tettem volna” vagy „Bárcsak azt tettem volna”.
Borzasztó úgy élni, hogy még hazudni sem tud az ember magának valami kicsike, talpalatnyi mennyországot.
Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennünk élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen ajándéknak, amelyet kaptunk.
Csak akkor válik teljessé az életed, ha van bátorságod a saját értékrendednek megfelelően élni; nem a szüleid, a partnered vagy a főnököd értékrendje, hanem a sajátod szerint.
Az élet legnagyobb kincse a barátság és az irodalom.
Hiszek abban, hogy életünkben minden történésnek értelme van; hogy minden tapasztalat üzenetet hordoz, már ha hajlandók vagyunk meghallani.
Ha az élet semmi mást nem tanít is, ezt az egy tanácsot szívleljék meg: ha esélyt kapnak, ragadják meg két marokkal.
A vércukorszintemtől függően komornak vagy komikusnak is tudom látni az életet, de mindenképpen értelmetlennek tartom.
Igaz volt, hogy az élet elviselhetetlen, csak a legtöbb embert megtanították rá, hogy megjátsszák, hogy nem az.
Már az is problémát jelent, hogy az ember életben maradjon egy szívtelen, értelmetlen társadalomban – mindenhol nehézségekbe ütközünk. A legtöbbünk egész életét éhezés és a létbizonytalanság határán éli le. Az elmének és a léleknek tulajdonképpen meg kéne őrülnie a szomorúságtól – és ez néha meg is történik.
Mindig az egyszerűségben rejlik a titok, akár a legmélyebb igazságokról, akár arról van szó, hogy valamit meg kell tenni, írni, festeni. Az élet mélysége az egyszerűségében rejlik.
Ne törődj vele, ki mit beszél. Az élet 65 éves korban kezdődik.
