Noha mára a demokratikus rendszerek általános választójogon építkeznek, valójában tömegek vannak kirekesztve a demokratikus döntéshozatalból, részvételből, mert nincsenek tudásaik, információik a politikai közösséget érintő ügyekről, történetekről. Nem férnek hozzá a demokráciához, így logikusan a szabadsághoz sem.
Jobb, ha a tömegé az uralom, mint ha a legkiválóbbaké, de keveseké.
Mi a demokrácia? Kedvezés a durva többségnek. A többségnek kedvezni pedig azt jelenti, hogy a középszerhez igazodunk, egy alacsonyabb szinthez, a magasba szökő törékeny szálakat pedig levágjuk. Száz vagy ezer tökfilkó jelöli ki az utat szavazatával a világos elméknek.
A demokrácia (…) lehetőséget ad az embereknek arra, hogy miután valami ostobaságot csináltak, mégis meggondolhassák magukat.
Nincs szükség tökéletes észszerűségre ahhoz, hogy egy demokrácia működni tudjon: elég hozzá, ha az emberek arra szavaznak, ami nagyjából és nem szavatoltan az ő érdekeiket szolgálja. A demokráciák akkor kerülnek bajba, ha elvont, távoli veszélyekkel kell foglalkozni. Ha valóban éghajlatváltozás következik be, az meglehetősen kemény dió lesz a demokráciák számára.
A demokrácia azt jelenti, hogy mindent megvitatunk, de jól működni csak úgy tud, ha végül abba is tudjuk hagyni a vitát.
Még a legdemokratikusabb állam léte is azon alapul, hogy valaki rákényszerít, hogy megtegyünk vagy abbahagyjunk valamit. Még ha saját képviselőink irányítanak minket, akkor is csak irányításra cselekszünk, és mihelyt saját akaratunk ellenében kezdenének kormányozni minket, nem a képviselőink többé.
Amit demokráciának hívnak, és ami állítólag magának a népnek az uralma önmaga fölött, az valójában nem más, mint választott uralkodók hatalma a nép fölött, és talán szerencsésebb lenne „egyezményes oligarchiának” nevezni.
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
A konfliktus a szabad és a nyílt társadalom nélkülözhetetlen sajátja, annak lényegi magja. Ha a demokratikus életformát zenei hangzatokkal kellene érzékeltetni, a fő téma a disszonancia harmóniája lenne.
Nem hinném, hogy automatikus folyamat lenne, hogy a liberális demokráciák irányába megyünk. A liberális demokráciához vezető út harcot igényel. Ehhez az kell, hogy akik hisznek a liberális demokráciában, azok harcoljanak, néha az utcákra is kimenjenek érte. Ezt nem lehet automatikusnak vagy adottnak venni. Európának pontosan ez az egyik problémája, hogy olyan régóta jól megalapozott demokráciái vannak, hogy az európaiak többsége természetesnek veszi, és nem harcol érte, nem védi, de ha nem harcolnak érte, akkor nem fog fennmaradni.
Különös törvények uralkodnak a demokrácia birodalmában. Olyan királyok kormányozzák erős kézzel, akik szemrebbenés nélkül a feje tetejére állítják az egész országot, hadba vonulnak és békét kötnek, élet és halál urai. Alattvalóikat a demokrácia királyai úgyszólván egyáltalán nem ismerik, mert sohasem vegyülnek el a nép közé, magányos magaslataikról uralkodnak zavartalanul. Négyévente egyszer azonban kénytelen leszállni a trónjáról az ügyeletes király, hogy rongyokba öltözve járja az országot, és bohócként mutatkozzék be. Fellép lakodalmakban, de egyszerű születésnapokon is, viccekkel, dalokkal és bűvészmutatványokkal szórakoztatja a választókat, közben zongorán vagy szaxofonon kíséri saját magát és kórusban énekli: „A nép táncát járom, mert ő az én párom”.
Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nemzeteink – és nemzeti identitásaink – fix dolgok, részben mivel a nemzetállamok eszméje modern formájában Európában született. Azt is gondoljuk, hogy a liberális demokrácia a norma. Ha azonban visszatekintünk a történelemre, és szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy messze nem ez az általános, és az állammal történő azonosulás igenis törékeny fogalom olyan országok esetében, ahol több nemzet vagy nép él közös határokon belül.
A liberális demokrácia ellenségeinek van egy módszerük. Meghekkelik az érzelmeinket. Nem az íméljeinket vagy bankszámláinkat – félelmünk, gyűlölködésünk és hiúságunk érzését hekkelik meg, majd ezen érzelmeket használják, hogy a demokráciát belülről bomlasszák és semmisítsék meg. Igazából ezt a módszert a Szilícium-völgyben termékeladásra fejlesztették ki. De most a demokrácia ellenségei használják pont ugyanezt, hogy félelmet, gyűlölködést, hiúságot adjanak el nekünk.
Ha a helyi hírek meghalnak, meghal a demokrácia is. Ez önöket is érinti, akár előfizetők, akár nem. Elmondom, miért. A demokrácia a népuralmat jelenti. A nép a hatalom végső forrása. A jó helyi hírszerkesztőség tükörként működik. Újságírói látják és visszatükrözik a társadalmat. Az a tájékoztatás ösztönző erő. Látni, tudni, érteni: így születnek a jó döntések.
A demokrácia a vélemények ütköztetésén és mások nézeteinek tiszteletben tartásán alapul. A tudományos igazságot azonban nem a demokrácia alapelvei szerint kell megítélni, hiszen az egyszerűen létezik, bárhogyan is vélekedünk róla és bármennyien tesszük is ezt. A tudomány és az áltudomány között nincs sem arany középút, sem közös cél, amiért össze kellene fogniuk, ezért az állítások közé egy éles demarkációs vonalat szoktam húzni. A középen állás és a felek közötti konszenzusra való törekvés szimpatikus tartalmat hordoznak, de ezek az elvek nem adaptálhatóak a tudományra.
Diktatúra
Vigyázz, mit beszélsz!
Demokrácia
Mindegy, mit beszélsz.
A demokrácia abból a napi harcból lesz, amit politikának nevezünk. Egyszerre jön létre felülről és alulról. A hatalomnak nyitottnak, érzékenynek és felelősségteljesnek kell lenni. Az embereknek pedig okosnak és szervezettnek kell lenni, és koncentrálniuk kell arra, amit el akarnak érni.
A sorshúzás igazságos, még akkor is, ha néha hajmeresztő lesz az eredménye. A választással gyakorlatilag beépül a kisebbség problémája a rendszer minden szintjébe és vele rengeteg egyéb is: pártok, pénz, hírnév, korrupció, csak hogy néhányat mondjak. Mi esélye maradna akkor az egyszerű embereknek, mi esélyünk lenne rá, hogy meghallanak, vagy hogy tehetünk valamit? A választás teljesen ellentétes a demokráciával, éppen, hogy antidemokratikus.
Demokrácia idézetek, Politika idézetek, Politikai választás idézetek
Az Egyesült Államok (…) azt állítja magáról, hogy a világ legnagyobb demokráciája, noha jelenleg oligarchák irányítják, a választói részvétel alacsonyabb, mint a legtöbb más demokráciában, és a lakosság tényleges részvétele a politikai döntéshozatalban nulla.
