Bizalmat csak egyszer
Adok, és csak egyszer
Kapok, mégsem kell félnünk, érzem, mert
A közöttünk gyúlt szikra
Hatalmas tűz mára,
Gyönyörben és mélyben hűség védett vára.
Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!
Dalszöveg idézetek, Kedvesemnek idézetek, Rohan az idő idézetek
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Te vagy a kezdet, és te vagy a vég,
Nélküled nem bírnám, érzem, feladtam volna rég,
Csak annyit kérek tőled, hogy mindig itt legyél,
Mindig velem legyél!
Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el.
A szél tovafújja az összes lábnyomot,
És nem marad semmi, csak fullasztó homok.
Az édes évek is így múlhatnak el,
Ó, ezt ne feledd el!
Olyan magasan vagyok, hogy hallom a mennyországot.
De a mennyország nem hall engem.
Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad,
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
S a néma hegyoldal is újra beszél.
Az életnek vendége lettünk egy pár évre,
Jöjj hát, és táncolj velem!
Az a baj, hogy a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták,
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt, ki érti ezt?
Nem is élsz, ha már nem érzel!
Sosem égsz, ha félig égsz el!
Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy!
Amilyen hosszú ideig élek, szeretni foglak,
Birtokolni és tartani foglak,
Olyan gyönyörűen mutatsz fehérben,
És innentől az utolsó lélegzetemig
Ezt a napot becsben fogom tartani.
Ne szólj, szám, és nem fáj a fejem,
Hisz bolond, ki sokat beszél.
Csak arra figyelj, vétkesek közt
Cinkos ne legyél!
Hagyd a szavakat,
Így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.
Légy, aki vagy
Az, aki voltál
Aki szerettél volna lenni.
Tedd, amit lehet
Ha nem tetted
Amit lehetett volna tenni.
Lehet, hogy csak egyszer élsz,
de tiéd lehet, bármit kérsz.
Ha szabad vagy, és szállni se félsz,
csak tépd le a láncot, és célhoz érsz.
Holnapokba vágysz,
Tegnapokba szállsz,
Színeket a mában nem találsz.
Jobb napokra vársz,
Rossz sarokban állsz,
De nyerheted a játékot:
Csak játssz!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból, az álomszép.
Ne félj az elválástól! A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.
Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.