Nem hagyhatod, hogy a jövő elvesztése miatti félelem megakadályozza, hogy megéld a mát.
Carpe diem idézetek
201 idézet
A múlt hatalmas hely, tele mindenféle dolgokkal. Bezzeg a jelen! A jelen pusztán egy keskeny hasadék, ahol csak egy szempárnak van helye. Az enyémnek.
Nincs pokol alattunk,
Fölöttünk csak az ég,
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.
A lényeg, hogy ne foglalkozz a jövővel és a múlttal, a lényeg az, hogy békülj meg a jelennel.
Szeretettel tekintek vissza a múltra, és kész vagyok a régi tapasztalatokból okulni. Nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. A múlt lezárult, végérvényesen. Számomra csak a jelen létezik.
A pillanat a fontos, az itt és most, és abból kell kihozni a legjobbat, és nem a visszapillantó tükörben lesni, hogy mi lett volna, ha…
Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld – vagy ne.
A pillanat embere vagyok. Arra törekszem, hogy mindig a lehető legjobban érezzem magam, hiszen a jelenekből áll a múlt és az fogja a jövőt is alakítani.
Pártos Géza, a főiskolai osztályfőnököm mondatát 18 éves korom óta viszem magammal: A lényeg, hogy bár ebben a pillanatban több nem tudok lenni – de kevesebb se legyek!
Nem láthatom előre, hogy mikor mi fog jönni, a lényeg az, hogy amiben épp vagyok, abban maximálisan jelen legyek. Mert minden pillanat egy visszahozhatatlan lehetőség.
Minél közelebb vagy a halálhoz, annál elevenebbnek érzed magad.
Élvezd az életet! Mindig olyan emberekkel vedd körül magad, akiket kedvelsz. Emberekkel, akikkel jó beszélgetni. Annyi jó dolog van, amiről érdemes elmélkedni.
Nem szeretném előre látni a jövőt. Csupán a jelennel törődök. Isten nem adott hatalmat a következő pillanat felett.
Nem esik nehezemre örülni, mert annyi mindenben örömömet lelem. Némely foglalatosságnak természetesen nagyobb az ázsiója. És mivel gyakorolni is próbálom, amit hirdetek – hogy a
pillanatban éljünk –, az esetek többségében tudatosan figyelek arra, hogy miből mennyi örömöt nyerhetek ki.
Ha fogalmad sincs, merre mész,
minden út oda vezet.
Nemrég (…) néztem az utcán az embereket, akik lehajtott fejjel, unottan siettek a dolgukra. A legszívesebben rájuk kiabáltam volna: éljetek már, de úgy igazán! Akkor nem tettem, de most bepótolom… ne gondolkozz túl sokat! Menj és cselekedj! Használd ki az életet!