Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid közül, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!
Ragadd meg minden napodat. Örülj a teljesség igényével. Minden napnak, úgy, ahogy van. Az embereknek, úgy, ahogy vannak. (…) Nem arról van szó, hogy a mának kell élnünk – ez materialista hozzáállás lenne, hanem arról, hogy a mának kincsként kell örülnünk. Úgy látom, hogy a legtöbben felszínesen élünk, nem is gondolva arra a csodára, hogy egyáltalán élnünk adatott.
Ha visszautazhatnék az időben, rábeszélném akkori önmagamat, hogy tegye félre egy kicsit a könyveket, nyissa ki az ablakot, és engedjen be egy kis friss levegőt (akkoriban teljes gőzzel dohányoztam). Azt tanácsolnám neki, lazítson, menjen emberek közé, és élvezze az örömöket, amelyeket az élet a húszas éveikben járóknak tartogat.
Az egyetlen nap, amire hatásod van, a mai nap. A tegnappal és a holnappal nem tudsz mit kezdeni, de MA kezedben az irányítás!
Nem kell mindig arra gondolnod, hogy mi lesz öt hónap múlva. A most problémáival kell foglalkoznod, méghozzá most.
A jelenre szinte nem is gondolunk; de ha mégis, csak azért, hogy ennek a világánál próbáljuk elrendezni jövőnket.
A gyerekek mindig a pillanatban élnek, ők nem gondolkodnak múlt, jelen, jövő távlatokban, a pillanatnyi élmény és az a perc fontos számukra. Ez egy bölcselet is, visszavezet arra, hogy mindig azt a pillanatot éld meg jól, ami van.
Vitray mondta valahol, hogy szeretne nyomot hagyni maga után. Hát nekem ez nem célom. Jól akarom magam érezni, amíg képes vagyok rá, aztán hagyjuk az egészet a francba.
Vétketek, amit elkövettetek, a múlté. Megbántátok, ne gondoljatok rá többet. A mostani gondolattal nem lehet semmissé tenni. Koncentráljatok a jelenre, és szülessetek újjá minden pillanatban.
Nem hagyhatod, hogy a jövő elvesztése miatti félelem megakadályozza, hogy megéld a mát.
A múlt hatalmas hely, tele mindenféle dolgokkal. Bezzeg a jelen! A jelen pusztán egy keskeny hasadék, ahol csak egy szempárnak van helye. Az enyémnek.
Nincs pokol alattunk,
Fölöttünk csak az ég,
Képzeld el az összes embert,
Ahogy csak a mának él.
A lényeg, hogy ne foglalkozz a jövővel és a múlttal, a lényeg az, hogy békülj meg a jelennel.
Szeretettel tekintek vissza a múltra, és kész vagyok a régi tapasztalatokból okulni. Nincs jó vagy rossz, helyes vagy helytelen. A múlt lezárult, végérvényesen. Számomra csak a jelen létezik.
A pillanat a fontos, az itt és most, és abból kell kihozni a legjobbat, és nem a visszapillantó tükörben lesni, hogy mi lett volna, ha…
Az élet minden
pillanata: haladék:
úgy becsüld – vagy ne.
A pillanat embere vagyok. Arra törekszem, hogy mindig a lehető legjobban érezzem magam, hiszen a jelenekből áll a múlt és az fogja a jövőt is alakítani.