Annyi örömöt és boldogságot csikarok ki az élettől, amennyit csak lehet.
Boldogok azok, akiknek életéből nem lehet regényt írni, mert övék a mennyek országa.
Jó helyen vagyok, mert bőven jut abból a jóból, amit az ipar nem termel, hanem pusztít: a csendből.
Nem kell pontosan tudni, hogy hová tartasz. A lényeg, hogy boldog légy.
A saját út megtalálása azt jelenti, hogy követed a saját boldogságod.
Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.
Tudod, lehet, hogy egy csomó férfi azt mondaná, maradj kint és ne menj be a szülőszobára, de én azt mondom, menj be, és élvezd ki a szülés minden egyes pillanatát, legyél jelen, amennyire csak tudsz, és vágd el a köldökzsinórt is! Hidd el, ez lesz az életed legjobb napja.
A boldogság csak egy érzés, mint az éhség vagy a szomjúság. Amikor azt mondják rád, hogy boldog vagy, az csak egy szó, amelyet valaki rád aggatott, hogy megnevezzen egy érzést. Amikor úgy döntöttem, hogy megvalósítom a céljaimat, a boldogságnak a gondolatáról is lemondtam. Nem vagyok egy boldog típus. Egyszerűen nem úgy vagyok összerakva.
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
Nincs egyetlen nagy, hatalmas Boldogság, csak kicsi boldogságok vannak, egy nagy ház apró téglái, és csak ezeket a téglákat vehetjük kézbe, csak ezek lehetnek a mieink, a nagy ház – ha ugyan valóban létezik? – soha nem tartozhat senkihez.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti.
Ő azért boldog, mert felszabadultan, hazugság nélkül él. Én pedig hazudtam, és akaratom ellenére tönkreteszem az ő boldogságát is.
Csak ülsz… És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
Egy napon megjelenik… és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fű között pipacs nyílik, a ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod a dallamot.