A boldogság az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat és sose faggat.
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!
A boldogság csak egy érzés, mint az éhség vagy a szomjúság. Amikor azt mondják rád, hogy boldog vagy, az csak egy szó, amelyet valaki rád aggatott, hogy megnevezzen egy érzést. Amikor úgy döntöttem, hogy megvalósítom a céljaimat, a boldogságnak a gondolatáról is lemondtam. Nem vagyok egy boldog típus. Egyszerűen nem úgy vagyok összerakva.
Ne tegyük boldogtalanná a velünk egyenlőket, s tegyük boldoggá azokat, akik tőlünk függnek.
Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyű dolog volna; ámde boldogabbnak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában.
Nincs egyetlen nagy, hatalmas Boldogság, csak kicsi boldogságok vannak, egy nagy ház apró téglái, és csak ezeket a téglákat vehetjük kézbe, csak ezek lehetnek a mieink, a nagy ház – ha ugyan valóban létezik? – soha nem tartozhat senkihez.
Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen,
hogy amit megfogadtam, ne felejtsem,
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti.
Ő azért boldog, mert felszabadultan, hazugság nélkül él. Én pedig hazudtam, és akaratom ellenére tönkreteszem az ő boldogságát is.
Csak ülsz… És érzel. Valami különlegeset, valamit, amit még soha. Csak élsz. És érzel. Valamit a szívedben. Valakit a szívedben. A lelkedben. Egész lényedben. Mindig. Egyfolytában. És rádöbbensz. Ez a Boldogság. Ő.
Egy napon megjelenik… és ami addig lét volt, egy pillanat alatt életté válik. Egy varázsütésre. A keret képet kap, a fű között pipacs nyílik, a ház otthonná válik. A kávénak íze lesz, az évszakok rügyekké, napsütéssé, lombhullássá, hópelyhekké válnak, és a madárszóban meghallod a dallamot.
Kopogtatsz az ajtón… A Boldogságot keresed. Mert azt hiszed, itt van. Azt hiszed, keresned kell. Azt hiszed, ebben a zárt szobában találod. Pedig nem. A Boldogság nem itt van, nem zárt ajtók mögött él. Hanem mindenütt, amerre jársz. A Boldogság ott rejtőzik egy sétában, egy eltévedésben, egy forralt borban, egy rétesben, egy könyvben, egy teában, vagy egy finom gyümölcsben. Bármiben. Mindenben.
Nagyon fontos megtanulni bízni belső bölcsességünkben, és tisztában lenni azzal, hogy mindig boldogító jutalomhoz vezet bennünket.
A szeretet a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, mert csak a szeretet által tudhatja meg azt, hogy több önmagánál, és hogy egy a mindenséggel.
Oly` egyszerű boldognak lenni, de oly nehéz egyszerűnek lenni.
Boldog az ember, ha igazán ember,
és nem ismeri útját a hamisságnak.
Nem azok a legboldogabb emberek, akik mindenből a legjobbat kapják, hanem azok, akik mindenből a legjobbat hozzák ki.
Minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte, s ha találunk az életben valakit, akivel nem csak az örömben, de a küzdelemben is osztozunk, akkor azt nevezhetjük boldogságnak.