Mintha egy kihalóban lévő
nyelven beszélnénk,
egyre kevesebb szó.
A nevetés beszéd szavak nélkül.
Egy embernek, aki nevet – nincs szüksége a beszédre. A nevetés: maga a szó, a beszéd.
Ha az emberek a szeretetről prédikálnak, akkor nem szeretni tanulnak meg, hanem prédikálni.
Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.
Én nem csak beszélek róla, én meg is csinálom! Minden alkalommal, amikor azt mondom, meg fogok tenni valamit, megyek és megteszem!
A kommunikáció a házasság sikerének gyökere, melyből erős frigy fejlődhet ki, a kommunikáció hiánya pedig az a szikla, amelyen a hajó zátonyra fog futni.
Hányszor hallottuk életünkben, hogy „örökké”, „soha”, „utolsó”, és hányszor mondottuk ki magunk is őket, és nem éreztünk semmi különöset amellett, mert hiszen tudtuk, hogy az „örökké” mögött nincsen az örökkévalóság, és a „soha” mögött nincsen a végső megsemmisülése valaminek.
A szavak valódi jelentéstartalma saját belső világunk egyedisége miatt nem egyforma. Ezért nagyon fontos az őszinteség, tisztázni kell, hogy jól értjük-e egymást.
Légy jó hallgató, és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek!
Aki még az időjárásról is képes fecsegni, az inkább vallja be, hogy nincs semmi mondanivalója, csak imádja a saját hangját.
Nem hazudott. A teljes igazat mondta. De a szavak csak szavak, ritkán térítenek le valakit az útról, hacsak maga is nem akarja, hogy letérítsék.
A civilizáció akkor kezdődött, amikor egy dühös ember kövek helyett szavakkal kezdett dobálózni.
Szavakban gondolkodunk, mert a gondolat a szónak köszönheti legmagasabb rendű és legigazibb létét.
Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.
A szavak, akár csúnyák, akár szépek, ezerféleképpen tudnak viselkedni attól függően, hogy ki, mikor, hol, hogyan, kinek, miért mondja őket.
Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni.