Egy másodpercbe telik azt mondani egy lánynak, hogy kövér vagy. Neki pedig egy életig tart elfelejteni, és ki tudja, mit tesz a szervezetével utána. Gondolkozz, mielőtt beszélsz.
Amíg gumibotot használnak párbeszéd helyett, a szavak ereje felbecsülhetetlen.
Nem szeretem az olyan randevúkat, amikor találkozom egy lánnyal, leülünk, és zavartan próbálunk beszélgetni. Sokkal inkább csípem, ha csak zenét hallgatunk, vagy moziba megyünk, és nem kell beszélni.
Nem kerülgettem a dolgokat, világ életemben az egyenes beszéd híve voltam.
Szól a szem, bár hallgat a száj,
És beszéli, belől mi fáj.
A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (…) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.
Van, hogy a szavak beszélnek, van, hogy a szavak hiánya beszél. Mindennél érthetőbben, mindennél világosabban… és mindennél őszintébben.
A kimondott szóban azt hallod: „nem”, a ki nem mondott szóban látod az „igen”-t. A száj üzenete: „nem”, a szemek „igen”-t mondanak. A kimondott szóban azt hallom: „menj”, miközben minden porcikád azt kéri: „maradj”. És ezek az igaz szavak. A látott szavak.
Egyszer elmondtad, másodszor már a kutya se kíváncsi rá. Az ostor csak addig ér valamit, amíg ritkán veszik elő.
Ne fecsegj. Ne kritizálj. Ne véleményezz. Ha mondanivalód van, légy kemény.
A kimondott szóval a probléma fele már meg van oldva, mert láthatóvá válik, valóvá lesz. Most már tehetsz is valamit, végre!
Igyekszem érthető lenni a szélesebb közönség számára, ami nem sok filozófusnak sikerül, és ezt tekintem honpolgári beszédnek. Nem a tudós piedesztáljáról, nem a bölcs pozíciójából akarok beszélni. Mint honpolgár a honpolgárhoz csak Magyarországon tudok szólni.
Mindenkit agyon lehet ütni egyetlen szóval és meg lehet szerezni egy másikkal.
A legszebb gondolat is elveszti értékét, ha ostobán fejezik ki, és unalmat kelt, ha ismételgetik.
Az összes feltalált kommunikációs forma közül a képek beszélnek a lehető leguniverzálisabban érthető nyelven.
A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.
A szavaknak elveszett az értelme a túl sok ismételgetéstől. A tettek mindig hangosabban, erősebben szólnak.