A bátorság alapja, hogy akarjuk.
A bátorság nem abban áll, hogy nem félünk, vagy nem csüggedünk, hanem abban, hogy van erőnk legyőzni a félelmet és a csüggedést.
Ahhoz, hogy legyőzd a félelmed, rá kell ébredned, hogy nincs menekvés attól, amitől rettegsz. Fel kell szívnod önmagadba. Élj vele! Ízleld meg! Értsd meg! És kerekedj felül rajta!
Nagyobb merészség kell a kitéréshez, mint az összecsapáshoz.
Ha félsz, legjobb, ha a veszély irányába nézel, de közben valami biztonságos és meleg dolognak támaszkodsz.
Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
A legnagyobb kockázatot az rejti, ha túlságosan óvatosak vagyunk.
Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tettem meg.
A hűség és az odaadás bátorsághoz vezet. A bátorság az önfeláldozás szellemét alakítja ki. Az önfeláldozás szelleme pedig megteremti a szeretet erejébe vetett hitet.
A bátorság nem abból áll, hogy magunk keressük a bajt.
Csak az láthatja meg a hajnalt, aki nem fél a fénytől, amit hoz.
A félénk ember a veszély előtt ijed meg, a gyáva a veszély közben, a bátor a veszély elmúlta után.
Setét napok, ha jőnek
Fojtsd el félelmedet,
A bátor mindig győzhet
A félelem felett.
Ne tekints félelemmel és viszolyogva erre a világra. Bátran nézz szembe bármivel, amit az istenek adnak.
Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél. Tehát a félelem tulajdonképpen olyan lesz, mint az időjárás: hogy ha meg akarlak látogatni, akkor nem foglak fölhívni, hogy hát akkor most nem jövök, mert esik az eső. Akkor inkább esernyővel foglak, esernyőt fogok venni, és akkor is meglátogatlak, ha esik az eső.
Ha egy lovas leesik a lováról, és nem pattan vissza rá azonnal, soha többet nem lesz mersze ráülni.