Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem?
Ennek az álomnak a tartalma.
Vajon a legtöbben nem vártak-e túl sokáig, amikor már késő lett, hogy szemernyit is megvalósítsanak abból, amire képesek voltak? Hajszolták a mindenható bálványt, a pénzt, a sikert… s nem árulták-e így el az álmaikat?
A harcos tudja, hogy a nagy álmok sok kicsiből állnak, ugyanúgy, ahogy a nap fénye is milliónyi kis sugárból adódik össze.
Az álom ilyen olykor, ilyen gyilkos, ilyen reménytelen, ilyen riasztó, hogy nyöszörögni kell tőle és sikoltani, míg fel nem rázzák az embert.
Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.
Talán aludt és álmodott, vagy
Álmából éppen fölriadt
És boldogan gondolta, hogy most
Egész világon béke van
És megnézve a homokórát
Nyugodtan fordult fal fele.
Álom, álom, édes álom!
Altass engem, légy halálom!
Hadd álmodjam Helviláról,
Szép szeméről, szép karjáról,
S ékes arca hajnaláról.
Jövőd álmaidtól függ. Ne vesztegesd hát az időt, menj aludni!
Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.
Az álomfejtés az a királyi út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető.
Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.
Az álom ereje
Kétségtelenül boldoggá
Teheti az embert.
De egyedül a valóság ereje
Képes az embert
Maradéktalanul tökéletessé tenni.
Szerelmesnek lenni egy édes álomba
Egy virágzó, megvilágosító
És beteljesítő valóság
Kezdete.
Sajnos a túl sok álomnak az az ára, hogy több rémálom keveredik álmaink közé.
A rémálom pedig természetes, egészséges módja annak, hogy az ember levezesse a feszültséget és szembenézzen a félelmével.
Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom.
Álmaimban hallom néha a tengert. Ilyenkor leküzdhetetlen vágyódás fog el, oly mély és fájdalmas honvágy, hogy álmomban kicsordul könnyem és lecsurog arcomon. E hajnalokon arra ébredek, hogy szájam szélén valamilyen sós íz tapad meg, mintha – az álom különös valóságában – csakugyan a tengerben mártottam volna meg arcomat.
Az álmok olyanok, mint az emberek, véletlenségből hasonlíthatnak egymásra, de sosem egyformák.