A valóság rossz. Az álmok valósak.
Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.
Mindig emlékezzetek arra, hogy ez az egész egy álommal és egy egérrel kezdődött.
A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat.
Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.
Az álmaink azért vannak, hogy újraálmodjuk őket akkor is, ha összetörtek.
Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak.
Sűrű sötét erdő ölén
rátalált az álom.
Vitte, vitte, messzi útra
pille könnyű szárnyon.
Álmaink életünk legkiszolgáltatottabb pillanatai, hiszen miközben agyunk szabadon engedi gyötrő félelmeinket, alvás közben még a külvilág számára is sebezhetővé válunk.
Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed.
Az én álmom az volt, hogy világbajnok legyek, hogy több pénzem legyen, mint amennyit el tudnék költeni, és hogy egy nagyszerű életet adhassak a gyermekeimnek és unokáimnak, az egész családomnak.
Az álom azért van, hogy elérjem. Ha rászánom az időt, és ha eléggé ráfókuszálok, és felismerem, hogy el tudom érni: akkor elérem!
Elképesztő, ahogy a dolgok alakot öltenek, ahogy az álmok valóra válnak!
Ha van egy álmod, legalább meg kell próbálnod elérni. Valami olyan, ami első ránézésre karnyújtásnyi távolságon kívülre esik, viszont tudod, egy kis energia-befektetéssel elérhető. Ahhoz, hogy elsétálj a helyi lottózóba és vegyél egy szelvényt, nem kell túl nagy ihlet. Az álmoknak el kell gondolkodtatniuk.
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat az, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz.
Ha tudnék álmodni, én is rólad álmodnék. És nem szégyellném.
Az első tünete annak, hogy megöljük az álmainkat, az időhiány. Álmaink halálának második tünete: bizonyosságaink. Végül álmaink halálának harmadik tünete a béke.