Nincs azzal semmi baj, ha olykor felmosod a padlót. Azt bizonyítja, hogy van benned némi alázat.
Ha a földön nyílna egy olyan iskola, amelyben az alázat lenne a főtantárgy, azt hiszem, hamar bezárná a kapuit tanulóhiány miatt.
Az alázatnak semmi köze az önleértékeléshez. Gondolati síkon sokkal inkább a józan, reális arányérzékből fakad: a világ és az Én arányának felismeréséből. Élményszinten pedig minden olyan tapasztalatból, amelynek során azt éltük meg, hogy egy nálunk hatalmasabb erő milyen könnyen és gyorsan billenthet ki a kerékvágásunkból, hogyan kap el, forgat meg és tesz máshova minket egy-egy szerelem, istenélmény, betegség, sorfordító esemény. Az alázat abból fakad, hogy megtapasztaljuk a tudatos, akaratlagos elménk, az Egónk befolyásának korlátozottságát saját életünkben. Bármennyire is szeretnénk mindent kontrollálni, és bármennyi ideig is sikerül úgy intézni, hogy ez lehetségesnek tűnjön, előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy az élet kiveszi a kezéből a kormánykereket. Az alázat segít, hogy ilyenkor ne készüljünk ki annyira.
Alázat a szakma iránt, alázat a munka iránt, alázat az alkotó- és előadótársakkal szemben. A szakma iránti alázat azt jelenti, hogy valaki képes túllépni a pillanatnyi egyéni érdekein, és a kollégákkal, alkotótársakkal közös munkát tekinti elsődlegesnek. Szakmai alázat, amikor hiába ért már el megkérdőjelezhetetlenül nagy eredményeket egy alkotó vagy előadó, mégis megmarad benne a nyitottság, hogy akár a nála fiatalabb, tapasztalatlanabb kollégáktól is tanuljon valami újat. Ha ez az alázat nem adott, úgy az gyorsan ellehetetleníthet egy karriert.
Egy nagy császár mindig vágyik jobbítani az országát azáltal, hogy új dolgokat tanul. Azért is, mert a tanuláshoz érdeklődés és alázat szükséges. A büszke ezért nem tanul soha semmiből.
Alázat szüli az óriásokat. Nagy dolgokat csak a völgyek mélyéről láthatunk, hegy csúcsokról minden aprónak látszik.
Mindig arra törekedjünk, hogy szerények legyünk a szeretet és az alázatosság erényeiben, mert ezek „a nagy épületnek” a vezérgerendái, amikre a többi erény épülhet. Nagy szeretettel alázzuk meg magunkat Isten és az embertársaink előtt, mert Isten csak azokhoz szól, akik nagy alázattal viseltetnek Vele szemben.














