A humilitas (alázat) szó egyik jelentése a latinban abból ered, hogy a “földből származik.” Arra utal, hogy ésszerűen gondolkodunk – felismerjük, hogy tökéletlenek és esendők vagyunk.
Abból, hogy honnan indulunk el, még nem lehet megjósolni, hová érkezünk. A tanuláshoz szükséges lehetőség és motiváció birtokában bárki megszerezheti a nagy dolgok eléréséhez szükséges készségeket. A bennünk rejlő lehetőségek vizsgálatakor nem az a lényeg, hogy honnan indulunk, hanem az, hogy milyen messzire jutunk. Ezért a kiindulópont helyett inkább a megtett távolsággal érdemes foglalkoznunk.
Az eredetiség képviselői azok, akik előrébb mozdítanak mindannyiunkat. Miután éveken keresztül tanulmányoztam őket, megdöbbentett az a felismerés, hogy érzelmeik nem sokban különböznek a mieinktől. Ugyanúgy félnek, ugyanúgy kételkednek, mint mi. Ami mégis megkülönbözteti őket tőlünk, az a tény, hogy ettől függetlenül is cselekednek. A lelkük mélyén tudják, hogy a kudarcot kevésbé bánnák, mint a tétlenséget.
Motiváljuk magunkat másként, amikor elkötelezettek, és amikor bizonytalanok vagyunk! Amikor már elhatároztuk, hogy cselekedni fogunk, összpontosítsunk a még hátra lévő fejlődésre – a jelenlegi és a kívánt állapot közötti távolság leküzdésének vágya előrevisz majd bennünket. Ha a meggyőződésünk még nem eléggé szilárd, gondoljunk a már megtett útra. Ha eddig a pontig már eljutottunk, hogyan is adhatnánk fel?