Nem szakmai zenész szeretnék lenni. Egy gerincsérülésből felépült ember viszont egy dedikáláson átadott egy maga által készített plakettet, mondván, nem tudna újra járni, ha nem az én dalaimat hallgatta volna a kórházban.
Baromi jó külsőm van és gyönyörű a feleségem. Sportos testem van, nekem nem kell az a külső, mint ami Szécsi Palinak volt. Kevés díj van, amit nem kaptam meg. A szakma is remekül megy.
Ha tehetem, ki sem megyek az utcára. Nem megyek olyan helyekre, ahol tömeg van. Ez néha problémás, hiszen jó volna a gyerekeimmel kimenni az állatkertbe. A rajongásnak több oldala is van, többek között egy olyan is, amit én nem nagyon tudok kezelni.
Máig nagyon-nagyon büszke vagyok arra, hogy az Isten megáldott ezzel a hanggal, ez csodálatos dolog.
Én úgy érzem, hogy a rajongás többnyire inkább a dalaimnak, illetve annak szól, ahogy előadom ezeket a dalokat.
Nem akarok politizálni, de néhány ember összeülhetne, és pikk-pakk megbeszélhetné, hogy most ólomkatonákkal játszunk vagy emberekkel?
Ha a jóisten megsegít és egészséges vagyok, olyan nincs, hogy ne sikerüljön egy koncert.
Egy nemzetközi karrierhez külföldön kellene élni, de nincs sok kedvem elmenni Magyarországról, jól érzem magam itthon.
A dalszövegeim arról szólnak, hogy békésebben éljünk, jobban figyeljünk oda egymásra. Ezt ugyanis elfelejtettük.
Nagyon jól ismerem az előadóművészeti szakmát. Fényesen csillog, csak sokat kell suvikszolni.
Tudom, többször kéne átölelni téged,
és jobban kéne vigyáznom rád.
S neked többször kéne átölelni engem,
mert az mindig, mindig visszavisz hozzád.