Képesek vagytok feltenni a kérdést, hogy Pitagorasz vajon mi okból tartotta távol magát a húsevéstől? Én a magam részéről azt kérdezem, milyen körülmények között és milyen szellemi állapotban vette rá magát az ember először arra, hogy szájával vért érintsen, ajkaihoz vezesse egy dög húsát és asztalát halott, oszló testekkel díszítse, és mely állapot aztán megengedte neki, hogy azokat a darabokat, melyek röviddel azelőtt még ordítottak és üvöltöttek, mozogtak és éltek, ételnek nevezze. (…) És a hús miatt raboljuk el tőlük a napot, a fényt és élethosszukat, melyek születésüktől fogva megilletik őket.
A bölcs emberek még a viszályaikat is képesek a maguk javára fordítani.
A történelmet tükörnek tekintem, amelynek segítségével a magam életét is lehetőleg tökéletesíteni és az ábrázolt hősök erényéhez hasonlóvá igyekszem tenni.
Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket, úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.
Nincs szükségem egy olyan barátra, aki változik, amikor én változom, és aki bólint, amikor én bólintok; az árnyékom azt sokkal jobban csinálja.
A sors a legnagyobb dolgokat is jelentéktelen apróságokkal szokta eldönteni.
Isten ajándéka, hogy élünk, viszont a filozófiáé, hogy helyesen éljünk.
Akik nem élnek derűsen feleségükkel, s nem vonják be őket a játékba és nevetésbe, arra tanítják őket, hogy külön keressenek maguknak gyönyöröket.
Ha az életkort az örökkévalósághoz hasonlítjuk, semmi különbség a rövid és a hosszú élet közt.
Új meg új tervek serkentették mind nagyobb tettekre. Szenvedélye szinte önmagával kelt versenyre, folyton azért hajszolta magát, hogy jövendő cselekedeteivel felülmúlja múltbéli tetteit
A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.