Mike Tyson

Ha egy amerikaival bunyózol, és kiütöd, a következő alkalommal tétován lép szorítóba ellened. Egy mexikói bunyós azonban, még ha ki is ütötted először, úgy fog bunyózni a visszavágón, mintha ő ütött volna ki téged. Azok a fickók semmitől se félnek. Nincsenek gátlásaik, minden további nélkül neked esnek.

Mindenki azt gondolta, hogy éreztem, ki fogok kapni, ezért menekültem a harapásba. Baromság. Ha valóban ez lett volna a helyzet, már az első találkozónkon megteszem. Aki látott már veszíteni, tudja, hogy méltósággal viselem a vereséget. Nem szokásom rinyálni. Dühös voltam, köd szállt az agyamra, elveszítettem a hidegvéremet. Azért haraptam meg Evander Holyfield fülét, mert dühbe gurultam, és már nem érdekelt, hogy a Queensberry szabályok szerint bunyózom-e.

Ha 1991-ben találkozom a ringben Holyfielddel, amikor eredetileg kellett volna bunyóznunk, kiütöttem volna. Ő is tudja, mindenki tudja a csapatában. Az ő szempontjából nem is történhetett volna jobb dolog, mint hogy lesitteltek. Akkor veszítettem el a ritmust. Soha többé nem tudtam ugyanazzá a kőkemény, nyolcmenetes bunyóssá válni, aki voltam.

Amikor bunyó után kiszállok a ringből, az érzékszerveim akkor a legélesebbek. Mindent látok, mindent érzek, mindent hallok a tömegben.

Jó kondiban lenni és állni az ütéseket rohadtul nem ugyanaz.

A boksz történetében soha nem fordult elő, hogy valakit megfosztottak három évtől, majd úgy tért vissza, mintha mi sem történt volna. Alit ugyan megfosztották a címétől, de nem ült börtönben három évig, edzéslehetőség nélkül, ami csak fokozta a rám nehezedő nyomást.