Mátrix

-Miért fáj a szemem?
-Még sosem használtad.

Hadd mondjam el, miért vagy itt. Azért, mert tudsz valamit. Bár nem tudod megmagyarázni, de érzed. Érezted egész életedben. Valami baj van a világgal. Nem tudod mi az, csak azt, hogy van. Mint egy szilánk az agyadban, ami megőrjít. Ez az érzés hozott el hozzám.

A mátrix mindenütt van, körülvesz minket. Még most, ebben a szobában is. Azt látod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tévét. Mindig érzed…mikor munkába mész, vagy épp templomba, mikor befizeted az adót. Ez a világ, mellyel eltakarják a szemed elől az igazságot.

Egy kérdés az, ami nem hagy nyugodni minket. Ez a kérdés hozott ide téged. Tudod mi a kérdés, én is tudtam.

Úgy nézel, mint aki elfogadja, amit lát, mivel azt várja, hogy felébred. Furcsamód, majdnem ez az igazság.

Megkötözve születtél, mint mindenki. Egy börtönben, mely érzékszerveiddel fel nem fogható. Börtön…az elméd számára.

Ez az utolsó esélyed, aztán már nem fordulhatsz vissza. Ha a kéket veszed be, a játéknak vége. Felébredsz az ágyadban, azt hiszel, amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz csodaországban, és én megmutatom, milyen mély a nyúl ürege.

Tudom, hogy miért vagy itt. Tudom, hogy mit csinálsz. Tudom, hogy miért nem tudsz aludni, miért élsz egyedül, és miért ülsz minden éjjel a számítógéped előtt. Mert őt keresed. Tudom, mert én is őt kerestem. És mikor megtalált, azt mondta, valójában nem is őt kerestem, sokkal inkább egy választ.