Az ember nem érezheti jól magát, csak a saját jóváhagyásával.
Ha nem élnék a kegyelem állapotában, könyörögni fogok Istenhez, részesítsen benne; ha meg abban élnék, könyörögni fogok: tartson is meg benne.
A szokás az szokás, nem az ablakon kell kihajítani, hanem apránként kell letessékelni a lépcsőn.
Ha Jézus most köztünk lenne, biztos lenne egy dolog, ami nem szeretne lenni – keresztény.
Az ember vallásos állat. Ő az egyetlen vallásos állat. Ő az egyetlen, aki birtokában van az Igaz Hitnek – több különbözőnek is.
Ha aranyadat ólomért akarnád eladni, sem érnél célt, ha nem teszed közhírré.
Néhányan oktatásban részesülnek főiskola nélkül is; a többiek megkapják, miután kijöttek onnan.
Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.
Isten összes teremtménye közül csupán egyet nem lehet korbáccsal engedelmességre kényszeríteni: a macskát. Ha az embert keresztezhetnénk a macskával, az az embernek javára válna, ám a macskán csak rontana.
Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.
A közönség nagyon is hamar készpénznek vesz minden látszatot, és keményen ítélkezik.
Ezer ember kellett a távíró vagy a gőzgép vagy a fonográf vagy a telefon vagy bármi más fontos dolog feltalálásához – az utolsóé a dicsőség, az összes többit meg elfelejtjük.
Vallásban és politikában majdnem mindenki másodkézből szerzi hitét és meggyőződését, anélkül, hogy megvizsgálná; olyan tekintélyektől, akik maguk sem néztek a kérdések mélyére, hanem megint más nem kétkedőktől vették át másodkézből, akiknek az ezekről való véleménye fabatkát sem ért.
Az emberi elme és szív legőszintébb, legszabadabb és legizgalmasabb megnyilvánulása a szerelmes levél. Az ember abból a tudatból meríti hozzá a korlátlan vallomás- és kifejezési szabadságot, hogy amit ír, nem kerül idegen szeme elé.
Ha az ember a magánéletével foglalkozó könyvet ír – amelyet még életében olvashatnak – , visszaretten attól, hogy kimondja teljesen őszinte véleményét. Minden erre irányuló kísérlete csődöt mond: rá kell döbbennie, hogy ez emberfölötti vállalkozás.
Az állati élet mikroszkopikus kicsinységű véglényekből fejlődött ki a világban, végtelenül hosszú idő alatt; vagy esetleg egyetlen apró véglényt helyezett el a Teremtő a földön az idők hajnalán, és ebből indult útnak az emelkedő irányú fejlődés a végső tökéletesség felé, míg el nem jutott az emberhez; akkor aztán a fejlődés üteme megszakadt, csúfosan lehanyatlott, és romba dőlt.
Mi Isten legnagyszerűbb műve? Az ember. És ki jött erre rá? Az ember.
