Éheztünk a Trónok harca után. Nem tudtam dolgozni. Nagy kihívást jelent, amikor ott a két gyereked, te pedig úszol az adósságban.
Mi, a szigetországok és az óceánpartokon élő közösségek vagyunk a környezeti krízis frontvonalában. Egész szigeteket nyel el a tenger amiatt a hatalmas mértékű szén-dioxid kibocsátás miatt, amit a fejlett világ országai produkálnak. Ha a frontvonal elpusztul, végünk. Nem lehet visszacsinálni.
Nincs sok barna bőrű szuperhős, alig várom, hogy én képviseljem a polinézeket, a bennszülötteket.
Azt gondolom, hogy a férfinak igazi férfinak kell lennie, hogy megtarsa a nőt, ahogy azt a nők szeretnék. Csak tedd, amit a nőd akar, és jók lesztek együtt, és boldogan haltok meg ha eljön az idő.
A Trónok harca után senkinek se jutott eszébe, hogy milyen jó lehetnék egy romantikus vígjátékban. Pedig szeretném, ha az emberek láthatnák a humoros, romantikus oldalamat, és nem csak egy nagy hústoronynak könyvelnének el. Szívesen játszanék orvost vagy ügyvédet, de az az igazság, hogy ezekre a szerepekre megvannak már a színészek. Ha viszont úgyis vadembert játszom, mi lenne, ha lehetnék vajszívű vadember? Egy ilyen szerepre azonnal igent mondanék.
Szívesen látnám, ahogy az egész világ sziklát mászik. Én ilyenkor összepakolom az életemet, és a hátamra veszem. Szabadnak érzem magam, hogy bolyongjak.
Legtöbbször nem azzal bíznak meg, hogy érzelmes dolgokat játsszak el.
Hawaiin születtem, és Iowában nőttem fel. Ezért gyakran volt olyan érzésem, hogy két világból származom, melyek egyikéhez sem tartozom igazán.
Tudom én, hogy nem vagyunk egyenlők, nem is lehetünk, de szerintem az, aki tekintélye védelmében szükségesnek véli, hogy távol húzódjék az úgynevezett alja néptől, ugyanolyan elítélendő fajta, mint az, aki elbúvik az ellensége elől, mert attól fél, hogy alulmarad.