1961. június 4. -
magyar politikus és üzletember, korábbi miniszterelnök
Nem hinném, hogy politikai vitákat bibliai idézetekkel, mint végső, megfellebbezhetetlen érvekkel lehet eldönteni. Ájtatatosságba burkolózó kurzuskeresztények rossz szokása ez. Ha elfogy gondolat, kölcsönkérnek mondjuk az apostoloktól. Ha nincs hova menekülni, akkor a szentírás tekintélye mögé bújnak.
Amikor valamelyik ellenzéki párt politikusa tagnak jelentkezik hozzánk, a beszélgetések végén igyekszem én is találkozni a tagjelölttel. Belenézni a szemébe. Érteni az okokat, az ambíciókat, a gondolat finomságát, mélységét, látni a reakciókat. Persze ők meg engem tesztelnek végső döntésük előtt. Így van ez rendjén.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az élet a legnagyobb csoda. Száznál valamivel több kémiai elem úgy rendeződött össze, hogy a majdnem semmi életre kelt: megmozdult, válaszolt, megsokszorozta önmagát. Hogy ki vagy mi volt a rendező, nem tudjuk. Az egyik hisz az anyagi világ felsőbb elrendezettségében, az isteni akaratban, a másik pedig ezzel szemben a véletlen teremtő valóságában. Az élet alig magyarázható csoda, így okszerű, hogy a csoda mögött is csodát keressünk. Minden kultúra megtalálta saját Istenét az élet, a rend végső forrásaként. Az élet teremti az Istent, vagy az Isten teremti az életet? A kérdés válasz nélkül is a létező világ, más életének elfogadásában, a szeretetben nyer evilági, végül praktikus értelmet.
A szabadság nem önzés, nem a hatalmasok szabadsága a mások felett. Az emberek szabadságának legfőbb védelmezője az emberek szabad, erős, felelős állama. A szabad polgárok állama.
Amit elvesztettünk, az nyilván nem csak négyzetkilométerek, emberek, települések sokasága, hanem egy álom. Hogy örökké együtt maradunk, hogy a történelmi Magyar Királyság sérthetetlen, hogy mi valójában egyek vagyunk. Aztán kiderült, hogy nem. Trianon nemzeti dráma. A magyar nemzet egy részének halála. Ebben nincs vita. Valójában három vita van. Valakik szerint ez elfogadhatatlan, ez történelmi félreértés, ez több, mint igazságtalanság, ez hazugság. Ez olyan, mint a halál, de a nemzet nem halhat meg. Ezt valahogy vissza kell fordítani. Nincs bocsánat, csak bűnösök vannak. Az igaz nemzeti politika közepén a megcsonkított ország helyreállításának erkölcsi, politikai, történelmi akarata kell álljon. Soha, soha! Aki nem ezt gondolja, az áruló – harsogják. Mások szerint, ami elszakadt, az a történelmi realitások miatt ugyan visszavonhatatlanul elszakadt, de a nemzeti identitás középpontjában az örökös gyász kell, hogy maradjon. Trianon az ország meggyalázott lelkének szimbóluma. Ezért imádkozunk Trianon elvesztése miatt, ezzel fekszünk, kelünk. Aki magyar, velünk tart! Aki nem ezt gondolja, az becstelen – szerintük. Megint mások meg megemésztették a megemészthetetlent. Meggyászolták. Nem felejtenek. De tanulnak és mennek előre. Nem érzéketlenek, de elfogadták azt, amit nem lehet megváltoztatni. A jövőt keresik, már nem siratják minden nap a múltat.
2006 óta innen és onnan is belém vájják körmüket mindenfajta emberek: semmirekellők, középszerűek, képességesek, akarnokok, sértettek, feltörekvő tehetségesek, tehetségtelenek, politikai bűnözők és jószándékú szerencsétlenek.
Nem tudjuk, ki rendeli életünket. De dolgunk, ha már a miénk, hogy arra használjuk, amire rendeltetett.
Magyar vagy
Nem kell akarni.
Nem kell bizonygatni.
Nem kell tüntetően mutatni.
Magyar vagy.
Melldöngetés nélkül.
Harag nélkül.
Sértődés nélkül.
Magyar vagy.
Elrontod az ikes igéket.
Nem tudod mikor volt a szatmári béke.
Nem szereted Ligeti György zenéjét.
Magyar vagy.
Győztünk.
Magyar vagy.
Vesztettünk.
Magyar vagy.
Tudod, hogy mit jelent a zimmer frei.
A kőműves dekoltázs.
Megoldjuk okosba.
Idegállapotba jövünk.
Magyar vagy.
Koppány. Réka. Sarolta.
Gizella. Istvan. Szent. Felnégyelte.
Magyar vagy.
Hagyd meg nekik a görcsöt.
A vicsorgást.
Hogy csak mi, meg sajátos, meg mindenki ellenünk.
Te legyél velünk!
Ember
Magyar
Európai
Inkább legyél a holnap, mint a tegnap!
Magyar vagy.
A sikernek sok mércéje lehet. Egy politikai pártban a siker egyik fokmérője, hogy egyre többen akarnak csatlakozni hozzá, vele lenni, vele együtt menni.
Közösen kell birtokba venni a hazát. Nem egyiknek, nem másiknak. Nem nekünk, nem nekik. Közösen.
A parlamentáris demokrácia, a demokratikus népképviseleti rendszer messze nem tökéletes. Működése sok jogos elégedetlenségre, kritikára, ellenérzésre adhat okot. A parlamentarizmusnál ezzel együtt sem ismerünk hatékonyabb módot összetartani, képviselni, vezetni, színes, szabad társadalmakat.
Amíg vannak emberek, akik hisznek abban, hogy jó szabadnak lenni, addig nyert ügyünk van.
Minden kormány legfontosabb kötelessége vigyázni az emberekre, vigyázni az országra.
Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.
Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni.
Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk.
A politikusnak nem magyarázni kell a világot, az a politológusok dolga. A politikusnak meg kell változtatni a világot.
Nagyon szerencsés vagyok, mert édesanyámhoz és feleségemhez, Klárához is sokkal mélyebb viszony fűz a szokásos fiú-anya, vagy férj-feleség viszonynál. Édesanyámból a barátom lett, sok tekintetben a lelki társam, nagyon sok esetben olyan titkok legelső tudója, amiket nagyon sok fiú csak a barátaival, vagy még azokkal sem oszt meg. Nagyon sokszor fogta gyerekkorunkban, meg később is a kezünket. Nagyon más világot járt be: olyan asszony, aki hat általános iskolai osztályt végzett, a hetediket nem fejezte be, és egy életen át fonónőként dolgozott. De mindig, amikor nagyon nehéz volt a helyzet, pontosan tudta, hogy a legfontosabbak a gyerekek és a család, és csak utána jön minden más. Ahová én eljutottam, és amit elértem, annak nagy részét ennek a fonónőnek köszönhetem.
A választás akkor és csak akkor hű tükre a népakaratnak, ha az szabad és tisztességes. Azaz ha a versengő gondolatok, eszmék egyenlő feltételek között jutnak el a választókhoz, akik szabad, nyílt vitában alakíthatják véleményüket, végül választhatnak a különböző politikai ajánlatok közül.
