Mindig azt mondom a saját munkámról, és úgy általában a zenéről is, hogy olyan mint egy időgép. Minden egyes album türközi azt, éppen mint mentem keresztül az adott időszakban.
A karrierem nagy részében elég sokat megmutattam az életemből. Kiteregettem a magánéletemet, de magasról szartam rá. Néha viszont vissza gondolok, hogy „Francba, jól cselekedtem egyáltalán? Mennyit akarok én megmutatni magamból?”.
A teám kihűlt, azon gondolkodom, Miért keltem fel. A reggeli eső miatt párás az ablakom, És semmit nem látok, De ha mégis, akkor minden szürke lenne. A fotód a falon Emlékeztet arra, hogy nem olyan rossz, Nem olyan rossz.