Seneca annak okát kutatva, miért hal meg annyi ember hirtelen már élete virágjában, a Declamationes X. könyvében ezt írja: „Minden repdeső madár, minden úszó hal, minden futó vad gyomrunkban leli sírját. Azt kérded, miért halunk meg oly gyorsan? Hiszen hullákból élünk”; mintha azt mondaná: hogyan is élhetne az ember sokáig, hogyne halna meg gyorsan, aki hullákkal táplálkozik?
Figyeljük meg, mily sovány táplálékra rendelte Isten az emberi nemet: még nem engedte meg nekik a húsevést. Ezért mondja a mester (P. Comestor) a Historiae-ban: a Szentírás sehol sem tesz utalást arra, hogy Krisztus evett volna más húst, mint a húsvéti bárányét.
Aki a világból a legkevesebbet birtokolja, az birtokolja belőle a legtöbbet.
Aki a kelleténél nagyobb figyelmet fordít az érzékelhető dolgokra, az korlátozva van a gondolkodásban.
Lépj ki teljesen önmagadból Isten kedvéért, és akkor Isten teljesen kilép önmagából a te kedvedért.
Egy mester mondja: Az ismeri meg Istent igazán, aki minden dologban ugyanúgy felismeri.
Nem akartam semmit, nem vágytam semmire, mert egy mindentől mentes lét voltam, s az igazságban gyönyörködve önmagamat ismertem meg.
Arról mondjuk először is, hogy szegény ember, aki semmit nem akar.
Csak arról érdemes beszélni, amiről nem lehet beszélni.
A jónak nincs kevesebb hatalma a jóra, minta rossznak a rosszra. Jegyezd meg magadnak: ha soha semmi rosszat nem tennék is, ám mégis akarnám a rosszat, akkor olyannyira bűnös lennék, mintha a tettet el is követtem volna, s akarati elhatározással követhetnék el olyan nagy bűnt, mintha az egész világot elpusztítottam volna, anélkül, hogy bármit is tettem volna. Miért ne lenne ugyanez lehetséges a jóakarat számára? Bizony még inkább és összehasonlíthatatlanul jobban!
A lélek közvetlenül Istentől kapja létét, ezért van Isten közelebb a lélekhez, mint a lélek önmagához, és ezért van Isten a lélek alapjában egész Istenségével.
Testem inkább van a lelkemben, mint amennyire a lelkem a testemben. Testem és lelkem inkább van Istenben, mint önmagában.
Aki igazán szeret, mindenben Istent szereti, és mindenben megtalálja Istent.
Az az ember a legjobb, aki nélkülözni tudja azt, amire nincs szüksége.
Még ma is ritkán tapasztalható, hogy az emberek naggyá legyenek anélkül, hogy előbb valamilyen baklövést el ne követnének.
Annak nincs semmi önös tulajdona, aki nem akar és nem is kíván semmit birtokolni sem magából, sem mindabból, ami rajta kívül van, sőt Istenből és semmi egyébből sem.