Ha azt látom, hogy valaki szándékosan csinál rosszat, akkor sem balhézom, csak kiiratkozik az életemből.
Politikai kabarét mindig is szerettem csinálni. Az éppen fönt lévőket piszkálni. Mindent lehet a színpadon, de nyíltan, ténylegesen politizálni azt nem.
A jóisten tudja, hogy miért, két fél országgá mentünk széjjel, felfogni nem tudom, csak látom. Ebben a két fél országban is biztosan van tíz olyan dolog, ami mind a kettőnek egyformán kell. Hát azt, azt találjuk meg!
A profiboksz végén, amikor véresre verik egymást, kihirdetik az eredményt, az egyik győzött, a másik vesztett, utána a két bokszoló összeölelkezik… Tudod, miért? Mert nekik a boksz a fontos. Amíg csak tudom, megütöm, de amikor arról van szó, hogy na, itt a vége, akkor nincs más.
Az én legbensőbb, legszentebb gondolatom az a béke. Énnekem az a legcsodálatosabb dolog. Meggyőződésem, hogy a béke sokkal nehezebb, mint a háború. Háborút könnyű csinálni, bárki tud. A béke, a másikban megtalálni a jót, és azt keresni benne, megtalálni benne azt, ami érték, az a nehéz dolog, de csodálatos. És ez nemcsak így személyekre érvényes szerintem, hanem ez nagyobb léptékben is érvényes.
Minden fiatal színészt köteleznék, hogy egy-két évre igazgató legyen, mert akkor megtudná, milyen felülmúlhatatlan gyönyörűség színésznek lenni.
Óriási üzlet (…) a tiltás! A világ legnagyobb üzlete! Mert amit tiltanak, az mindig édesebb.
Két igazság van, amit nem lehet félremagyarázni, csak elviselni. A születést és a halált. Az összes többi csak a töltelék.
Nem tudom, hogy van-e egyáltalán visszavonulás a színészetben. A színházban ugyanis van gyerekszerep, fiatal szerep, középkorú és öreg szerep. Végtelen a lehetőség.
Hogy a közönség mikor nevet vagy mikor sír, az nem rám tartozik. Mindig a szerepet kell eljátszani, a többi a nézők dolga.
A sors mindenkivel azt csinál, amit akar. Ezt mi vagy eltaláljuk és jó felé megyünk, vagy nem, és akkor mindig falba ütközünk. Így működik a világ.
Furcsa az élet. Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam.
Ha valakit egyszer csodálatosnak tartottam, akkor nem mondhatom egy idő után, hogy akkor voltam bolond, amikor csodálatosnak tartottalak.
Amikor a néző nevet, ugyanúgy képes unatkozni, mint amikor komolyan néz maga elé. Hogyha – hazai színésznyelven szólva – ötpercenként letolom a nadrágomat, ezen minden alkalommal nevetni fognak, de aztán sokáig nem jönnek el ismét a színházba, végül pedig elmaradnak. Az olcsó siker jellemzője, hogy a nézők sokat nevetnek, amikor ott vannak az előadáson, aztán egyre kevesebben jönnek vissza.
Minden ember más és más. De azért van kétféle alaptípus. Az egyiknek mindig szüksége van valakire, a másik meg azt szereti, ha őrá van szüksége valakinek. Ha két ilyen különböző ember találkozik egymással, akkor abból örök szerelem, örök házasság jöhet létre. (…) A nagy baj akkor van, ha két olyan jön össze, akinek mindig szüksége van valakire. Ezekből lesznek azok a csúnya válások.
Sokan azt hiszik, hogy aki vadászik, az nem szereti az állatokat. Pedig ahol vadászok vannak a világon, ott van vad, ahol nincsenek vadászok, ott nincs vad, mert ott az orvvadászok kiirtották. A vadászok nemcsak lelövik a vadakat, hanem vigyáznak is rájuk.
Ami valaha egy kapcsolatban működött, azt egy életre meg kell tudni őrizni.
Az ember nem ugorhat nagyobbat, mint amekkorát tud. De akkorát mindig próbáljon ugrani!