Egyre gyakoribb a mű nélküli művész, s a művészet nélküli mű, meg a minden nélküli semmi.
Minden magyar hungarikum, minden ember a világörökség része, rá fogsz itt jönni erre hamar.
Van a háborúban valami gyermeki őrület, építjük, festjük, csinosítjuk a világot, mint ötéves gyerek a homokvárat, aztán jön a kétéves, és az egészet összerombolja. A háborúban minden arról szól, hogy lerombolják azt, ami a békében fontos.
Tudod, Gyöngyi, olyan ez a mi demokráciánk, mint amikor lecserélik a poharakat gösszeresre, de továbbra is borsodit csapolnak belé.
Tripperem van, de a kolera miatt nem vettem eddig észre.
Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!
Nagy pénz van most, és kis foci, mert a kapufa ellen nem lehet kampányt indítani.
A bográcsozás olyan, mint Trianon vagy a biciklizés, nem lehet elfelejteni, de úgy nem megy, hogy mindenki fölé hajol, égeti a lábszőrét a tűzben, beleszór, beleokoskodik valamit, mikor a szakács elfordul, vagy amíg elmegy borért. Nem, ez egy ima. Nem lehet kihagyni semmit, de hozzáadni sem szabad semmit.
Boldognak lenni nehezebb, mint tornádóban dohányozni, de az élet akkor is szép, nem igaz?
Mind őrültek vagyunk, nincs mese, csak az arányok számítanak, hogy mennyire, és hogy ki dönti el azt, hogy mennyire.
Az aggodalom, a szorongás, a kétségbeesés bonszájfenyői ott vannak ám mindannyiunkban, és ha nem metszegeted őket rendszeresen, akkor hatalmasra nőnek a lelkedben.
A rossz gondolatok kóbor macskaként visszajárnak, ha a figyelmeddel eteted őket, híznak, és egyre többen lesznek.
A nő egy vadászgép, csak persze kevés a pilóta, amelyik tudja, melyik gomb mire való.
Az élet értelmetlen úgy, ahogy van, de épp ez az értelme, hogy nincs neki értelme, mert olyan az élet, mint amikor a gyerekek az új cipőjükben a térdig erő pocsolyában ugrálnak, észszerűtlen, de jó buli, kár lenne kihagyni.
A szó a tökéletes smink a valóságon, a nyelv a legfontosabb kozmetikai eszköz, amivel bármit át lehet festeni igazsággá.