Mindegy, hol, milyen ellenfelekkel szemben, azok, akik többször győznek és jobb eredményeket érnek el, több rekordot állítanak fel a többieknél, mind valamilyen téren különlegesek. Olykor csak puszta tehetségük miatt, máskor a kőkemény munka révén, a totális önfeláldozással és becsvággyal, vagy éppen hihetetlen intelligenciával – vagy időnként ezek összességével. De mindannyiunkat jellemez a sport iránti szenvedély. Mindenekelőtt a szenvedély az, ami az ellenfeleink fölé emel minket.
Ayrton Senna
1960. március 21. - 1994. május 1.
brazil autóversenyző, háromszoros Forma-1-es világbajnok (1988, 1990, 1991)
Az 1991-es különleges szezon volt, a harmadik bajnoki címemet nyertem, ráadásul ugyanazzal a csapattal. De nem számít, mit ér el bárki – legyek az én vagy egy fiatalabb pilóta -, senki sem veheti el mindazt, amit Fangio ért el annak idején. Ő alapozta meg a bajnoki címeket, a rekordokat és ő fektette le, hogyan kell úriember módjára versenyezni. Csak annyit mondhatok: mindent megteszek, hogy amennyire csak lehet, a nyomába érjek.
Az autóversenyzés olyan, mint a repülés: ha hibázol, az nagyon gyorsan visszaüt.
Egy napból 12 órát foglalkozom a versenyautómmal, 12 órát meg gondolkodom róla!
El sem tudom mondani, milyen érzés hatodszor is nyerni Monacóban. Bár nem a hat győzelem okozza az örömöt, hanem az évek alatt elért eredmények, különböző autókkal és motorokkal, eltérő körülmények között, kezdve az első itteni versenyemmel a Tolemannel, szörnyű időjárási viszonyok közepette. Ez a futam tényleg önmagáért beszél: Monte-Carlo különleges, mindig is az volt számomra, az első itteni versenyemtől fogva az egész pályafutásomon át.
Egy különös dolog, amit a Forma-1 nyújt neked, hogy tudod, mindig veszélynek vagy kitéve. A sebesülés veszélye, a halál veszélye. Ez az életed részét képezi, és neked mindkét arcodat, a szakértőt is és a rideg magatartást is el kell dobnod magadtól. És én túlságosan szeretem ahhoz, hogy eldobjam magamtól.
A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és minden másnál fontosabb számomra.
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: „oké, ez a határ”. Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.
Nők – mindig bajban vagyok velük, de nem tudok élni nélkülük.
Tudom, hogy lehetetlen mindig győzni. Én csak remélem, hogy a vereség nem jön el ezen a hétvégén.
Csak azoktól tanulhatok, akik tudnak, és csak tőlük tanulva kerekedhetek föléjük.
Ha valakinek nincsenek álmai, nincs többé értelme annak, hogy éljen. Álmodnunk szükséges, még akkor is, ha álmainkban megsejtjük a valóságot.
Ha van egy célod az életedben, egy igazi cél, nem számít, hogy szegény vagy gazdag származású vagy, ha keményen dolgozol és hiszel Istenben, elérheted a sikert az életedben.
Egyetlen dolog van, ami a szenvedélyt életben tarthatja: a vágy, ami elhatározássá kell, hogy váljon – hinned kell, hogy sikerülni fog!
Nincsenek példaképeim. A munkát, az elkötelezettséget és a versengést csodálom.
Versenyzőként mindig veszélynek vagy kitéve. Ha versenyző vagy, az azt jelenti, hogy másokkal versenyzel. És ha nem bújsz be egy résbe, ami előtted megnyílik, többé nem vagy versenyző. Mert versenyzünk, a győzelemért. A fő motivációnk, mindannyiunknak, hogy a győzelemért versenyzünk. Nem a harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik helyért.
A legfontosabb, hogy önmagad maradj, ne hagyd, hogy mások megzavarjanak, és ne változz meg a kedvükért.
Mindannyian gyerekek vagyunk, az egyetlen különbséget egy felnőtt és egy gyerek között a játékaiban találjuk meg. Fontos, hogy mindig megtaláljuk a visszautat ehhez az állapothoz.
