Atyai barátomnak tekinthettem Bibó Istvánt, szinte a haláláig bejárt hozzám a múzeumba.
Antall József
1932. április 8. - 1993. december 12.
magyar politikus, könyvtáros, orvostörténész, muzeológus
Antall József idézetei a rendszerváltás időszakának politikai gondolkodását, a nemzeti felelősségvállalást és a demokratikus értékek fontosságát tükrözik. Megszólalásai józan és államférfiúi szemlélettel közelítik meg a közélet és a társadalom meghatározó kérdéseit.
Gimnazista koromban ismerkedtem meg a szociográfiai irodalommal, a falukutatókkal. Nagy hatással volt rám Kovács Imre, Németh László, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, és Szabó Zoltánnak a 30-as években kibontakozó munkássága.
Világnézeti, politikai és emberi indíttatásomra a családon kívül meghatározó szerepe volt a piarista gimnáziumnak. Nemcsak a tanároknak, hanem annak a szellemiségnek is, amely ezt az intézményt áthatotta. Ebbe beletartoznak az osztálytársaim is, akik legalább olyan fontosak ebben az életszakaszban, mint maguk a tanárok. Életre szóló barátságok születtek itt.
Mindig úgy éreztem: az, hogy magyar vagyok, meghatározza a kötelezettségeimet.
A nacionalizmus nélküli nemzeti gondolkodás sohasem állt ellentétben az európaisággal.
Politikai érdeklődésem kezdete számomra meghatározhatatlan, mert a családon belül mindig elsősorban politikáról volt szó. Gyermekkoromtól kezdve ismertem a kortárs politikusokat, sokukat természetesen nem is politikusként, hanem egyszerűen mint apám barátai. Így alkalmam volt sok mindent és sok mindenkit megismerni a háború alatti időszakban is. Közelről ismertem lengyel, francia, angol, német és olasz diplomatákat. Mindezt meglehetősen intenzíven éltem át.
Családunk szemléletében mindig a szolgálat volt a meghatározó. Változó körülmények között, de mindenkor megtettük azt, amit ez az erkölcsi elv reánk rótt. Ezt tették elődeim, amikor katonáskodtak a török időkben, s ezt tette ükapám is a szabadságharcban, amikor Világostól hazavezette katonáit Veszprém megyéig.
Az Antall család az utóbbi négy évszázadban – a Csallóközből ide kerülvén – a mai Veszprém, illetve Somogy megyében élt. Dörgicse, majd a Somogy megyei Kötcse, valamint a Somló vidéke a „szűkebb hazánk”. Ez az a vidék, ahol máig élő hagyománya van családunknak, ez a meghatározó az én életemre is.
Emlékezteti szeretnék arra, hogy már egy évvel ezelőtt, amikor Brüsszelben beszélhettem az Európa Parlament kereszténydemokrata néppárti parlamenti frakciója előtt, majd amikor Delors úrral és nyugati kormányfőkkel, vagy Bush elnökkel tárgyaltam, mindig hangsúlyoztam: a kelet-közép-európai változások nem hasonlíthatók sem a nyugati világ kezeléséhez, sem a harmadik világéhoz. Elmondtam: ha nem oldjuk meg ezeknek a térségeknek a szociális feszültségeit, és ehhez nem nyújtanak nekünk segítséget, akkor nem lesz olyan gazdasági zseni, aki itt a piacgazdaságra való áttérést végre tudná hajtani, mert az emberek nem bírják ki ennek terheit, és nem értik meg szükségességét. Ezért a magyar társadalomtól azt kérem, higgyék el, hogy eddig is mindig egyenesen és őszintén beszéltünk, de nem hit nélkül!
Tudjuk, hogy a benzin árának van bizonyos adótartalma is, nálunk éppúgy, mint más országokban. A magyar állampolgárral nem lehet megfizettetni, hogy bárki a szomszédos országokból a magyar költségvetés terhére jusson olcsóbb benzinhez. Tehát nekünk megfelelően magas árat és adót kell képezni. Ezért az egyik megoldás, amit javasoltunk – a magyar állampolgárok védelmében – a kuponrendszer lett volna. Persze abban van igazság, hogy ez egy komplikált adminisztratív rendszer, nem is kívántuk volna hosszú távon fenntartani.
Amikor miniszterelnök lettem, Németh Miklós átadta a rólam szóló jelentések egy kötegét.
… ’89 decemberéig végig megfigyelés alatt álltunk!
Apámat… a nevelésben csak a nagy dolgok érdekelték. Szemléletét meghatározta: hogy ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel – a többi részletkérdés!
A magyar történelem, históriai mitológiánk tragikus világa ismert mindnyájunk előtt, és nemegyszer meghatározója reflexeinknek. De talán egyik legmegrázóbb és jövőbe mutató jelképe, hogy első miniszterelnökünk, Batthyány Lajos gróf idegen önkény áldozataként fejezte be életét. E tiszta és egyértelmű politikai életmű azt is jelzi, hogy a mérsékeltek gyakran kegyetlenebb sors várományosai, mint a leghangosabbak. De része gondolkodásunknak és történeti, politikai mitológiáinknak az aradi tizenhárom is! A katonák!
(Nagy Imre és társainak emléktáblájának felavatásán mondott beszédéből – 1989. június 15.)
Van a magyar politikának, mint annyi más nép politikájának is három nagy veszélye, és három gyenge pontja. Az egyik az opportunizmus, vagyis a gyávaság.
A gyávaság is mindig velünk volt és voltak gyávák és opportunisták, akik hajlandók voltak idő előtt engedni, és akikben nem volt kitartás. A Magyar Demokrata Fórumnak és a magyar nemzet jobbik felének sohasem volt köze az opportunizmushoz.
De van egy másik hibája is ennek az országnak és ennek a népnek a politikában: a doktrinerség. Az a doktrinerség, amikor a valóságtól elrugaszkodva, elméleti elképzelések foglyaként, realitások nélkül, politikai fantazmagóriák, vagy egyszerűen csak teóriákban gondolkodva sodorták veszélybe ezt az országot.
Ez is idegen kell, hogy legyen tőlünk, mert nincs veszélyesebb, ha a politikát nem a politikáért felelősek, hanem bármi nagy tudással, bármilyen intellektuális adottságokkal, de a politikai gyakorlat és realitás ismerete nélkül akarja ezt bárki tévútra vezetni. Voltak ilyenek jobbról és balról ebben az országban, nekünk egyikhez sem lehet közünk!
És az opportunizmus és a doktrinerség után a harmadik nagy veszély, amely mindig előfordult, és szeretném hinni, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak ez sosem lesz sajátja: a kocsmapolitika. Az egymás „überolása”, az a politika, amikor megelégszünk azzal, hogy jó nagyokat mondunk, és aki nagyobbat tud mondani, annál bátrabb. És hogyha jó nagyot tud mondani, akkor röstelli a másik magát, és mond még nagyobbat. De amikor eljön a nehéz óra, a számonkérés ideje, a nagyszájúak nemegyszer összeomlanak.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
A magyar politika büszke lehet arra, hogy az alkotmányosság, a szabadság mindig szerves része volt a mi politikánknak. A magyar történelmi alkotmányosság nem ismerte az abszolút monarchiát. Ez a nép mindig csak szabadságban és alkotmányosságban kívánt és tudott élni. És ezt tudnia kell barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt!
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Tisztában kell lennünk azzal, hogy hol vannak a határok, és mit jelent számunkra az, amit mi úgy nevezünk, hogy „a demokratizálásért harcolunk, a demokratizálás a célunk és a demokratizálás folyamatában számítunk a világ segítségére”. Ez azt jelenti, hogy a demokratizálás mellett kül- és belpolitikai szempontból egyaránt a stabilitás a másik szó. Ha ebben az országban a demokratizálás, a demokratikus jogállam, a független magyar államiság nem párosul a politikai stabilitással, a politikai felelősséggel, és ha hagyjuk elharapózni a szabadosságot és hagyjuk az irrealitások mezejére tévedni ezt az országot, akkor a történelem felelőssége is a miénk lesz.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Magyarország földrajzi helyzete nem változott azóta, hogy Árpád idevezette ezt a népet. Olyan törésvonalában élünk Európának, ahol voltak könnyebb és voltak nehezebb esztendők, de a körülmények, a felelősségünk és történelmi küldetésünk sohasem változott, és nyugodtan mondhattuk azt, hogy mi itt mindenkor Európát szolgáltuk.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
Az 1956 óta eltelt időszakban reményeink megvoltak, nem változtunk, de nem hittük még ezelőtt másfél esztendővel sem, hogy most és itt már ennyi mindenről szó lehet. Éppen ezért nemcsak a boldogságunk, nemcsak az örömünk lehet teljes, de a felelősségünk is.
(részlet az MDF II. Országos Gyűlésén 1989. október 20-án tartott politikai beszámolójából.)
A világot nem az ész, nem a ráció, gyakran az agyrémek és indulatok vezérlik. Ami ma nem tűnik veszélynek, holnap azzá válhat.
– mondta utolsó beszédében.
Tetszettek volna forradalmat csinálni!
– Ezzel a mondattal vágott vissza MDF-en belüli politikai ellenfeleinek, amikor azok elégedetlenkedtek a rendszerváltó reformok túlságosan puha mivolta miatt.
Mások ezeket keresték még
Antall József idézetek – államférfi gondolatok a rendszerváltás idejéből
Antall József magyar politikus, történész és tanár volt, aki 1990 és 1993 között Magyarország első szabadon választott miniszterelnökeként meghatározó szerepet játszott a rendszerváltás utáni politikai berendezkedés kialakításában.
Pályája során a demokrácia, a jogállamiság és a nemzeti függetlenség iránti elkötelezettsége határozta meg tetteit és szavait. Munkássága nem csupán politikai döntésekben, hanem a közéletre vonatkozó, gyakran időtálló gondolataiban is fennmaradt.
Az Antall József idézetek különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre tükrözik a történelem iránti mély tiszteletét és a jövőbe vetett hitét.
Szavai gyakran a nemzeti összefogás, a felelős kormányzás és a szabadság fontosságát hangsúlyozzák. Emlékezetes mondatai közé tartoznak a nemzetközi diplomáciában elhangzott kijelentései, valamint a magyar történelem tanulságairól szóló megállapításai.
Bár rövid ideig vezette az országot, Antall gondolatai ma is aktuálisak. Szavai arra ösztönöznek, hogy ne csupán a jelen kihívásaira reagáljunk, hanem hosszabb távon is gondolkodjunk a közösség jövőjéről. Politikai bölcsessége mellett emberi tartása és higgadt, mértéktartó stílusa is példaként szolgálhat a mai közéletben.
Az itt összegyűjtött Antall József idézetek között találhatsz ünnepi beszédekből vett részleteket, parlamenti felszólalásokat és személyes megjegyzéseket is.
Mindegyikük mögött ott van a történész szemlélete és a politikus felelősségérzete. Ezek a gondolatok segíthetnek jobban megérteni a rendszerváltás szellemét, valamint azt a korszakot, amikor Magyarország újra demokratikus útra lépett.
Merülj el Antall József legjobb idézeteiben, és fedezd fel, hogyan látja egy államférfi a múlt tanulságait, a jelen kihívásait és a jövő lehetőségeit. Szavai nemcsak a történelem iránt érdeklődőknek, hanem mindenkinek erőt, inspirációt és iránymutatást adhatnak.