A pszichoanalitikus az a szakember, aki képes a tudattalant kigombolni. Annak pedig belső gombolása van. De mit kezd a cipzárral?
Ancsel Éva
1927. május 23. - 1993. május 1.
állami díjas magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár
Semmit sem nehezebb megérteni, mint a jelent, amelyben élünk.
Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.
Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségű.
A legszebb és a legrútabb történések – legalábbis a számomra legtöbbet mondók – az emberek arcán zajlanak le vagy a testükkel esnek meg.
Az igazság hasonlít az olyan haranghoz, amely egyetlenegyszer kondul, de megállnak tőle az órák.
A gonoszság nem más, mint a karakterré dermedt gyűlölet.
Ha a homokórában a szemek elkopnak, akkor talán az örökkévalóság marad az üvegben?
A képmutatóknak nem könnyű megbocsátani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.
Köpönyegét csak a dilettáns forgatja önerejéből; a profik rábízzák a szelekre.
A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?
Aki azt kérdezi tőled: haragszol-e még rá, az biztos, hogy közel áll hozzád, hiszen ezt nem lehet kiáltva mondani, csak halkan. Ehhez talán már három lépés távolság is túl sok.
Ha valaki alacsony, azon nincs mit nevetni. Amíg talapzatra nem áll.
Az író tud írni. A nagy író tud nem írni, amikor nem tud írni.
Akinek csak egyszer is mondták életében: „Aludj a karomban!”, az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert „szakszerűen” élni embertelen.
Szeretni kevesen tudnak, ez köztudott. De még kevesebben tudják elviselni a következményeit.
Aki viszonozza a gyűlöletet, az legyőzetett.
Miért remeg meg az ember örömében? Mert bölcs a test. Mi örülünk, ő meg reszket helyettünk félelmében.
A farsangi álarcok tisztességesek. Nem álcázzák magukat arcnak.