A tettek visszavonhatatlan jelentőségét a halál adja, s ezáltal az élet méltóságát, súlyát, komolyságát is.
Ancsel Éva
1927. május 23. - 1993. május 1.
állami díjas magyar filozófus, költő, esszéíró, egyetemi tanár
A humorérzék az elme szellőzőablaka. Ezért mentálhigiéniai jelentőségű.
Az a valószínű, hogy a szeretet nem is jellemezhető, lévén ehhez túlságosan is elementáris, sőt, egyszerű.
Elég egy három emberből összeverődő „tömeg”, hogy kiközösítsen.
A gonoszság valószínűleg nem más, mint karakterré dermedt gyűlölet.
Nem kellett volna büntetni az embert, amiért evett a tudás fájáról. Elég szenvedéssel jár az – isteni büntetés nélkül is.
Mielőtt megbocsájtasz, kérdezd meg magadtól: – Ki vagyok én, hogy megbocsássak?
Az emberek arcán néha zavarukban világosan látható, hogy mik is lehetnének.
A szeretet más, mint az irgalom, de azt mindig implikálja. Mert lévén fenntartás nélküli, eleve megbocsát.
A szomorúság megokosítja az embert, márcsak azért is, mert ilyenkor nem siet sehová, nem kapkod ezerfelé, így még a világon is rajtafelejtheti a szemét.
Egyenes háttal nehezebb terhet hordani.
Az emberek földi lények, és létük nemcsak történeti, de parlagi. Gondolkodni se tudnak egészen szabadon – természetesen még a szabadságról sem.
Könnyebb szabadon mozogni a társadalmi hierarchiában annak, aki soha nem volt kiszolgáltatott.
Az emberek általában teli szájjal zabálják a kellemes hazugságot, viszont csak cseppenként nyelegetik a keserű igazságot.
Amikor elmék vajúdnak, kérdőmondatokat szülnek.
Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.
Egyéni sors, amely másokétól izolált lenne, nem lehetséges. Alapvetően azért nem, mivel mi emberek összetartozunk, sőt, össze vagyunk kötözve. Ezért egymás sorsa vagyunk.
Ha nem ismernénk a feltételes módot, talán kevesebbet szenvednénk, de mi maradna belőlünk?
Azt hiszem, a szomorúság akkor a legmélyebb, ha a halandó eléri a vágyát, és akkor ott áll szegény boldogan, kezében a megvalósult vággyal, amely hamarabb elolvad, mint forró nyáron egy tölcsér fagyi – de ez még mindig szerencse, mert az csak szomorúbb lenne, ha belekóstolna.
A vigasz is lehet kíméletlen, amennyiben elvitatja az embertől fájdalmát.