Apám különböző kórusokban énekelt, én nagyon fiatalon zongoráztam néhány évig, de később játszottam tenorkürtön is.
Amíg élek, énekelni fogok. Frank Sinatra is addig énekelt, amíg meg nem halt. Ahogy Presser Gábor mondaná: ezt egy életen át kell játszani. Csináljuk, amíg tart, majd elmegyünk, átöltözünk és lehet, hogy a következő életemben kazánkovácsként térek vissza. Az sem lesz olyan rossz, bár egy kicsit melegem lesz, az biztos…
Tudom, mikor vannak olyan dalaim, amik olyanra sikerednek, hogy eljutnak a rádiókba páran úgy vannak vele: „Áhh, mi a franc? Ez nem hip-hop.” Hogy is mondjam? Efelett már nincs hatalmam, miután kiadtam a zenémet. Lényegtelen milyen vagy miről szól, minden egyes számban arra törekszem, hogy szövegileg erős legyen. Sosem kötnék kompromisszumot, hogy „Ez a zenei alap úgy hangzik, hogy játszhatják a rádiók. Hadd írjak valami passzoló refrént és valami agyatlan szöveget”. Nem arra törekszem, hogy albumokat adjak el és slágereket gyártsak.






