Volt néhány különös élményem. A legfurcsábbak még a Disney-időszakomból származnak. Kimentem a mosdóba és valaki az egyik wc-fülkéből próbált beszélgetni velem, de az is előfordult, hogy kézmosás közben egy személy megragadta a karomat, és elvitt a fia szülinapi bulijára. Nem mondhattam nemet.
Írták az osztálykönyvet, és beírták, hogy Komár István László és a tanár úr mondta, hogy nem vagyok egy Pista típus. „Laci, téged nem lehet Istvánnak hívni, te egy Laci típus vagy!” – mondta és onnantól kezdve szépen használtam.
Az őrülteket tessék tiszteletben tartani. (…) És hogyan tudjuk az őrültnek megadni a tiszteletet? Hát ha elhitetjük vele, hogy nem látjuk őrültnek. És hogyan győzzük meg az őrültet arról, hogy mégsem őrült? Mi sem egyszerűbb. Legyünk őrültebbek nála.
2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.
Warner: Elle, tudod egy kormányzó nem veheti el Marilyn Monroe-t, csak Jackie Kennedyt.
Elle: Tehát azért lépsz le, mert túl szőke vagyok?
Warner: Nem, ez így nem igaz…
Elle: Akkor mi a baj? Talán túl nagy a mellem?!
A lányszövetség elnökeként felelősségteljes posztot töltök be, és roppant fontos döntéseket hozok. Tudomásomra jutott, hogy a takarítószemélyzet a kamillás WC-papírt nemrég simára cserélte.
Mikor pszichológushoz kezdtem járni, mondta a feleségem, hogy ne tegyem, mert a végén normális ember leszek, és akkor éhen halunk.
Ateista vagyok (…). Pont ezért a túlvilágon leginkább az egyik legismertebb ateista humoristával, Douglas Adamsszel szeretnék összefutni, hogy aztán megbeszéljük, miért nem lehet így.
Ha az élet olyan, mint egy film, nagyon érdekelne, mennyit kapott ezért az, aki engem játszott.









