Az emberek gyakran feleslegesen félnek a változástól, pedig az rengeteg nem várt pozitívummal is járhat.
– Talán megváltoztam – suttogtam. – Ami nem baj. – Felnőttem.
Kétségtelen, hogy egy idő óta megváltoztam, és az életem kizökkent a kerékvágásából. Annak is megvolt az oka. Más úgysem értheti meg. Nem tehettem másként.
Újra és újra megtanultam, hogy minden apró változás kamatostul hálálja meg magát.
A környezetem mindig azt mondogatja, hogy megváltoztam, ha megszűnök úgy viselkedni, ahogy nekik megfelel.
Megváltoztam, vénségemre. Háború nélkül már tudok élni. Szabadság nélkül nem.
A változással nincsen semmi baj. Mind változunk idővel, és ez így van jól…
A változás soha senkinek nem egyszerű. Mégsem maradunk soha ugyanolyanok, hát nem igaz? Életünk minden pillanata, órája, napja az egyik létformából a másikba való botladozás.
A folyamatos vátozás közepette az ember könnyedén kaphatja magát azon, hogy nehezére esik alkalmazkodni hozzá. Egyik lábát a másik elé rakni anélkül, hogy megbotlana saját kifényesített cipőjében.
Időközben én megváltoztam. Felnőttként talán teljesen másnak tűnik egy gyerekkori, imádott hely, és csalódást okoz; vagy arra emlékeztet, mik voltunk, és nagy szomorúsággal tölt el.
Megváltoztam, ez történt. Káromra vagy javamra, mentehetően vagy menthetetlenül, annyi biztos csak, hogy megváltoztam.
Az elmúlt öt évben a tó ugyanolyan maradt, én viszont teljesen megváltoztam.
Megváltoztam, mert nem gondoltam, hogy amit én adok a világnak az elég lenne.
Manapság inkább visszariadunk a környezetünk spontán változásaitól, minthogy reagálnánk rájuk. Következetesen a menekülést választjuk a harc helyett, mert már nincs bátorságunk szembenézni a bizonytalansággal.
A kardiometeorológia szemlélete, azzal, hogy a klímaváltozás elleni tevékenységeket orvosi prevenciónak tekinti, új motivációt kínál a cselekvésre.
A változás lehetősége ott van a beteg testben, a beteg lélekben. Hiszen a fájdalom és a szenvedés segít rájönni arra, hogy mi az igazán fontos az életben.
Egyszerűen csak változást akartam. Akartam legalább egy olyan dolgot, amit én irányítok, és abban reménykedtem, hogy a változással másokat is befolyásolni tudok majd. Ezáltal pedig nem csak magamra, de a környezetemre is hatással leszek, hogy a kontrollt is ki tudom terjeszteni az egész életemre és a környezetem életére is.
Az idő múlásával megváltoztam. Ez a dolgok rendje. Mindenki változik. Az örömeinkre és a fájdalmainkra reagálva fejlődünk.
