Nem szeretem a változásokat. A változások megbolygatnak mindent.
Megváltoztam, vénségemre. Háború nélkül már tudok élni. Szabadság nélkül nem.
A változással nincsen semmi baj. Mind változunk idővel, és ez így van jól…
A változás soha senkinek nem egyszerű. Mégsem maradunk soha ugyanolyanok, hát nem igaz? Életünk minden pillanata, órája, napja az egyik létformából a másikba való botladozás.
A folyamatos vátozás közepette az ember könnyedén kaphatja magát azon, hogy nehezére esik alkalmazkodni hozzá. Egyik lábát a másik elé rakni anélkül, hogy megbotlana saját kifényesített cipőjében.
Időközben én megváltoztam. Felnőttként talán teljesen másnak tűnik egy gyerekkori, imádott hely, és csalódást okoz; vagy arra emlékeztet, mik voltunk, és nagy szomorúsággal tölt el.
Megváltoztam, ez történt. Káromra vagy javamra, mentehetően vagy menthetetlenül, annyi biztos csak, hogy megváltoztam.
Az elmúlt öt évben a tó ugyanolyan maradt, én viszont teljesen megváltoztam.
Megváltoztam, mert nem gondoltam, hogy amit én adok a világnak az elég lenne.
Manapság inkább visszariadunk a környezetünk spontán változásaitól, minthogy reagálnánk rájuk. Következetesen a menekülést választjuk a harc helyett, mert már nincs bátorságunk szembenézni a bizonytalansággal.
A kardiometeorológia szemlélete, azzal, hogy a klímaváltozás elleni tevékenységeket orvosi prevenciónak tekinti, új motivációt kínál a cselekvésre.
A változás lehetősége ott van a beteg testben, a beteg lélekben. Hiszen a fájdalom és a szenvedés segít rájönni arra, hogy mi az igazán fontos az életben.
Egyszerűen csak változást akartam. Akartam legalább egy olyan dolgot, amit én irányítok, és abban reménykedtem, hogy a változással másokat is befolyásolni tudok majd. Ezáltal pedig nem csak magamra, de a környezetemre is hatással leszek, hogy a kontrollt is ki tudom terjeszteni az egész életemre és a környezetem életére is.
Az idő múlásával megváltoztam. Ez a dolgok rendje. Mindenki változik. Az örömeinkre és a fájdalmainkra reagálva fejlődünk.
Az a baj a környezetváltozással, hogy ha megérkezünk az új helyre, és azt vesszük észre, hogy pontosan ugyanúgy érezzük magunkat, akkor igazán kelepcébe estünk.
De a szerelem változást hoz. Ennyit azért csak megtanultam a mesékből. Vissza tud változtatni macskából, békából, szörnyetegből. Persze, valószínűleg arra is képes, hogy ilyen lényekké varázsoljon.
Egy maroknyi ember is elég ahhoz, hogy változást érjen el. Mindenki, aki tesz az igazságtalanság ellen, egy kicsit jobbá teszi a világot. Ezt mondta mindig az anyám.
– Szerinted megváltoztam? Picit felnőttebb lettem?
– Megnőttél?
– Csak ennyi?
– Hát ja.
Erősen dolgoztam rajta, hogy könnyedén vegyem a változásokat. Ha szeretnék változtatni az életemen, talán nem ártana kijönni azok közül a keretek közül, amelyek közé bezártam magam.
Valamennyi változást a kisebbség indítja el a többségi állásponttal szemben.
Most, jelen pillanatban elhiszem, hogy megváltoztam. De nem tudom, meddig tart ki ez a hit. Még mindig szólongat a régi élet. Néha finoman, … Itt és most minden további nélkül hátrahagynám, de mi lesz, ha később visszatér, méghozzá kamatostul?
