Hány gaztettet avattak egyetlen szóval erénnyé azzal, hogy nemzetinek nevezték!
És mi az emberiség története? vérfolyam, amely
Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,
És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.
Az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna.
Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit.
A magyarban nincs meg azon tulajdonság, hogy összetartson, sőt inkább vész össze egymással.
Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből fog állani az ország, mire király leszek.
Első tekintetre a történelem csupa zűrzavar és véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerűnek látszik; harmadszorra szükségszerűség és szabadság keverékének; ha pedig negyedszerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla.
Csak egyszer él az ember! Úgy érzem, amit tettünk, meg kellett tennünk! Húszéves korban az ember még inkább a belső sugallatokra és a lélek szavára hallgat. Még akkor is, ha tetteink következményeként a száműzetést kell választania!
Hogyha egy marslakó lejönne és azt mondaná nekem, hogy sokat hall a depresszióról, és szeretné tudni, hogy élhetne ő át valódi, mély depressziót, akkor azt tanácsolnám, hogy éljen Magyarországon `56 előtt.
De hát mi is az a történelem, ha nem egy sor közmegegyezéses hazugság?
Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.
Hősek márvány sarampóit
Az idő eltemeti,
S a fél világ hódítóit
Feledékeny por fedi.
Ennyire még soha nem álltak úgy a dolgok a történelem során, mint most.
A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.
Valahányszor a történelem ismétli önmagát, emelkedik az árfolyama.
A legutóbbi elemzések azt mutatják, hogy Isten azok oldalán áll, akiknek sok pénzük és nagy hadseregük van.
A háború a történelemnek az a leckéje, amit az emberek mindig hajlamosak elfelejteni.
A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.