A legtöbb ember csak pillanatnyi nehézségeket lát. Én azonban látok tíz évre sőt évtizedekre előre is nehézségeket. Én előre aggódom a jövő generáció lelki tartalmáért, előre aggódom a szükséges objektivitásért a szubjektivitással szemben és a közérdek szolgálatáért az egyéni érdekkel szemben.
Az egyedüli jó életforma az, amelyik becsületes. Végelemzésben ez az életforma, ahova az emberiség sok mindenféle tévedés, szélsőséges küzdelmek, egymásnak becsmérlése, stb. után valahogy el kell, hogy jusson, ha egyensúlyi helyzetben akarja hozni önmagát.
Szükséges, hogy mindnyájan segítsük és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére ami összekapcsol és nem annak keresésére, vagy felhánytorgatásásra, ami szétválaszt.
Ha egyszer eszébe jutna az embereknek, hogy világtörténelmet az összetartozandóság és nem az ellentétek alapján írjanak, ha ezt tanítanák az iskolákban, ha ezt éreznék az államférfiak és nem a pillanatnyi múlót, akkor könnyű feladat volna az embereket összehozni.
Inkább olyan kultúrában szeretnék élni, ahol az embereknek nem kell a természetfelettihez folyamodniuk, ha vigaszra van szükségük. Nem hiszem, hogy nehezebb azzal a világgal szembenézni, ahol az ember tudja, hogy egy napon megszűnik majd létezni.
Amikor a spirituális egészségre és társadalmi harmóniára odafigyelve étkezünk, létrehozunk bizonyos lényeges kapcsolatokat, melyek tudatunkból való kizárását a kultúránk által kiváltott étkezési szertartások általában megkövetelik.
Mindenki hazudik valami módon. Ez tartja össze a társadalmat. Hogy kicsit hazudunk. Fogd fel tapintatnak. Az igazság a maga módján végtelenül egoista.
A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja.
Amikor a Római Birodalom hanyatlásának idején kialakult a császárság, akkor őrültebbnél őrültebb császárok léptek trónra, és minden a széthullás irányába tartott. A világban mintha ma is egy hasonló folyamat zajlana: a tömegtársadalom, a diktatúrák felé hajlás, a gazdasági zavarok – és így tovább. Ám ha mindez így is van és így is lesz, akkor sem javasolnám, hogy a gyereket arra készítsük fel, hogy egy megfelelően kussoló alattvaló legyen belőle.
Nincs működő demokrácia a jogok folyamatos érvényesítése – és az ehhez való feltételek mindig újra való megteremtése – nélkül.
A demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a „kaparj, kurta, neked is jut” elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak.
Aludni jó; jobb lenni béna bálvány,
a szenny s a romlás esztelen korát
nem látni s így heverni, néma márvány –
ne nyúlj hozzám. Menj csendesen tovább.
Elég rendesen átalakult a világ. Amikor először ismertebb lettem, még sehol sem voltak az okostelefonok, meg a kamerák, így általában autogramokat kértek, de nem voltak annyira nyomulósak az emberek. Ez alaposan megváltozott, de ennek már jó néhány éve, szóval volt időm alkalmazkodni.
Emberek, kiket nem értek, ti a vesztetekbe rohantok,
vitáztok, háborúztok, míg végleg fel nem robbantok.
El kell mondani az embereknek, hogy a hírességek azért hírességek, mert valami érdekeset csinálnak. Ettől még nem kell mindenáron megpróbálni olyannak lenni, mint ők.
A baloldaliság nekem szolidaritás az alul levőkkel, a szerencsétlenekkel, a nehéz sorsúakkal, azokkal, akiket félrelöknek az útból.
Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem nullás a mérete, üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz.
Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől.
Az épület szimbólum, és az elpusztítása is az. A szimbólum erejét a nép adja. Önmagában jelentéktelen. De ha elég ember robbant fel egy épületet, megváltozhat a világ.
Ebben az irigykedő kultúrában a karácsony egy különösen érzékeny időszak, sokszor inkább emlékeztet egy versenyre vagy egy vetélkedőre, semmint egy meghitt ünnepre.
