292 idézet
Az emberek néha félreértik ezt, mivel sok idő telt el azóta, hogy nem készítettem egyetlen romantikus vígjátékot sem, így azt gondolják, hogy nem is akarok. Ha olvastam volna egy olyan jól megírt forgatókönyvet, mint például a Sztárom a párom, vagy egy olyan szórakoztató ötletet, mint a Álljon meg a nászmenet! volt, elvállaltam volna. De egészen mostanáig nem találtam ilyen forgatókönyvet.
Munka közben teljesen eggyé válok a karakteremmel, pedig nem vagyok képzett színész. A családomnak nem volt pénze, hogy egyetemre járasson, amit máig sajnálok. Amikor a gyerekeim arról beszéltek, hol szeretnének továbbtanulni, újra vágyakozni kezdtem. De Istennek hála, színészdiploma nélkül is van bennem a tehetségen kívül valami, ami miatt az emberek örülnek, ha látnak. Ha valaki észrevesz és rám szól: „Miért vágattad le a hajad?”, nem udvariatlanságból teszi. Úgy érzi, hogy jól ismer, és tudom is, hogy miért. Mivel soha nem játszom meg magam, az illető kivesz a „híres sztár” kategóriából. Néha idegeneket ölelgetek és elbeszélgetek velük, de meghúzom a határt, ha kell.
Többnyire csak otthon vagyok, vagy a barátaimmal, kivéve, ha egy filmet kell reklámoznom. Nem szeretem, ha fényképeznek az emberek. Támadásnak élem meg. – mondta Murphy, hozzátéve, hogy úgy véli, csalódást okoz a rajongóinak. A Tommy Shelby szerep miatt van. Az emberek ezt a titokzatos karaktert várják tőlem. Úgy érzem, hogy a rajongók csalódnak bennem a találkozásokkor. Ez rendben van, ez azt jelenti, hogy jól játszom a szerepem.
Cáfolom, hogy valaha azt mondtam volna, a színészek marhák. Csak annyit mondtam: a színészekkel úgy kell bánni, mint a marhákkal.
Soha nem kaptam volna meg a legfontosabb szerepeimet, ha nyilvánvaló a másságom.
A világ rengeteget változott, de én még mindig azt tanácsolnám egy romantikus hősöket játszó filmszínésznek, hogy inkább ne vállalja fel nyíltan a melegségét. Ne legyünk képmutatóak, ez még mindig könnyen tönkreteheti a karrierünket.
Furcsa módon, bizonyos mértékig ugyan, de tehetséges voltam valamiben, amit soha nem tudtam kellő elhivatottsággal művelni: a színészetet.
A Barátok közt jó példa a színvonal zuhanására. Amikor tizennégy éve sugározni kezdték a Barátok köztet Magyarországon, az első évben akkorát bukott, mint az ólajtó – ténylegesen nem volt nézője. Nyilvánvaló, hogy miért: a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy minimális nívó ugyan, de mégis valamiféle szint – olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. Az összevetés kedvéért: a Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, a Barátok köztben viszont szar színészek játszanak még szarabbul.
Az akcióhősök valójában sosem mennek nyugdíjba, pusztán csak újratöltenek.
Rengeteg ember odajön hozzám, hogy mondhat bárki bármit, nekik tetszik a Macskanő. Én meg kíváncsi leszek, hogy mit mondanak azok a bárkik? És kiderül, hogy leszarozzák a filmet, de engem elismernek, hogy menő voltam benne. Szóval ezek a dialógusok nagy nevetésbe torkollnak. Arra kérnek, csináljam meg a második részét a Macskanőnek, de ez biztosan nem fog összejönni ebben az életben.
Jim Carrey egy kevésbé tudatosan megalkotott karakter volt, mert úgy gondoltam, valamit építek, amit az emberek szeretni fognak, de mégiscsak egy karakter volt. Eljátszottam azt az embert, aki mentes minden aggodalomtól, hogy azok, akik néznek, szintén mentesek lehessenek az aggodalmaktól. A depresszió pedig azt jelzi a testednek, hogy cseszd meg, nem akarok többé ez a karakter lenni, nem akarom tovább fenntartani ezt az avatárt, amit létrehoztál, ez túl sok számomra.
Életem első szerepe Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényének színpadi átdolgozásában volt, amelyet az iskolánkban adtak elő. Amikor a tanító néni megkérdezte, ki szeretne részt venni az előadásban, elsőnek jelentkeztem. Ettől kezdve csak színész akartam lenni, semmi más.
A díjak azért fontosak, mert azt jelzik, jó munkát végeztünk az életünkben. Jó filmek, jó alakításokat nyújtottunk, és az emberek szerették őket.
Rengeteg akciófilmben játszottam, sok ütést adtam, sok ütést kaptam, de soha senki nem sérült meg. Műütés volt valamennyi.
Egy prózai színészhez sokkal jobban passzol az angol nyelv, mint az olasz. Az olasz a magánhangzók nyelve. Jobb, ha operettet énekel rajta az ember.
Színészileg nem szerencsés azzal a nővel dolgozni, akibe történetesen szerelmes vagy.
Idővel rájöttem; annyira hasonlítok Luke Skywalkerre, hogy azt hiszem, most már mindig is én leszek ő.
A Csillagok háborúja forgatásán úgy éreztem magam, mint egy mazsola a gyümölcssalátában, és azt sem tudtam, hogy kik körülöttem a sárgadinnyék.
Az én szememben a színpadszerűség drámai megszépítést jelent: a szünet művészetét, egy könyv hirtelen becsukását; egy cigaretta meggyújtását; a színfalak mögött előidézett hatásokat, pisztolylövést, kiáltást, zuhanást, robajt; hatásos színre lépést, hatásos távozást – ezek mind olcsónak és könnyen leleplezhetőnek látszatnak, de ha kellő érzékkel és mértékkel élünk ezekkel az eszközökkel, ez jelenti a költészetet a színjátszásban.
Valaki azt mondta, a színművészet alapja a belefeledkezés. Ez természetesen valamennyi művészet alapelve, de különösen áll a színészre, hogy mindennél fontosabb a belső mérséklet és tartózkodás. Akármilyen féktelen, izgalmas is a jelenet, a színész bensejében a szakmai fogás nyugalomra és higgadtságra int, elindítja és irányítja az indulatok hullámverését – a külső tehát izgatott, a benső pedig fékentartott. Ezt csak belefeledkezéssel érheti el a színész.
