Színészet idézetek

Média idézetek, Színészet idézetek

Amikor én felnőttem, nem voltak képregények, mert háború volt és még papír se volt. Batmant először a tévében láttam, a sorozatban, és a moziban mindig volt szombat délelőtti matiné a gyerekeknek. Itt találkoztam először Supermannel, imádtam ezeket a vetítéseket. A Batmanben azt is élveztem, hogy egy ekkora szuperprodukcióban dolgozhatok, életemben elõször.

Michael Caine

Nincs sok olyan alakításom vagy rendezésem, amire azt mondanám, hogy zsebre teszem és elviszem magammal a túlvilágra.

Hallom a kollégáimtól, hogy a mai fiatalok többségének semmit nem mondanak a valamikor nagy nevek, akiknek éppenséggel az öltözőjükben ülnek. Ez nem feltétlenül az ő szégyenük. De hát itt, a szocialista blokkban sosem volt olyan sztárkultusz, mint Nyugaton. Nálunk – már csak politikai okok miatt is – lelkizőbb színházra volt szükség. Óriásit változott a világ, a mai kor egészen másról szól. A televíziót elözönlötték a kretén civilek, akiket színésznek használnak

Annak idején csodálattal bámultam Páger Antalt, aki a szó szoros értelmében a haláláig dolgozott. Délelőtt filmezett, majd hazament és meghalt.

Egy színész esetében fontos, milyen közegben kérdez rá az élet – egy-egy emberi karakter, a történések, reflexiók – értelmére. Milyen társaságban próbál válaszokat fogalmazni. Hamlet azt mondja: a színész tükröt tart a természetnek. Ám a színésznek nem mindegy: kinek a tekintetéből kap visszajelzést alakítása minőségéről. Várkonyi egyetlen pillantása hosszú elemzéssel felért.

Sosem voltam magammal megelégedve. Filmjeimet sem szeretem visszanézni. Pedig mindig szorgalmas voltam, arra koncentráltam, ami egy színészt felépít.

Pályám utolsó tizenöt-húsz évében gyakran gondoltam rá: talán civil sorsom is szerencsésebben alakul, ha elvégzem a főiskolát. Az a négy év segített volna fokozatosan átkerülni a gyerekkorból a fiatalember állapotába. Szó szoros értelmében szűzen kerültem a színészlét sajátos viszonyai közé. Az kemény.

Oktatás idézetek, Színészet idézetek

A jó rendező szabadságot ad a színésznek ahhoz, hogy a színész magából kiindulva tolmácsolhassa a szerző üzenetét. A jó rendező abból építkezik, ami a színészből fakad.

Visszagondolva arra az időre, amikor Patrickkel dolgoztam a Donnie Darkón, és újra megnézve ezt a nagyszerű embert az eredeti Országúti diszkóban és a többi filmjében, el kell mondjam, én mindig is nagy rajongója voltam. Olyan tehetséges volt, és továbbra is nagyon tisztelem és csodálom azt, amit a világnak adott. Soha nem felejtem el, hogy milyen kedves volt hozzám, amikor még csak kezdő voltam. Nem kellett volna időt szakítania rám, de mindig megtette. Más lett a film, de hiszem, hogy ő is élvezettel nézte volna.

Jake Gyllenhaal

Kötve hiszem, hogy a színészetet meg lehet tanulni. Láttam rendkívüli értelmi képességű embereket, akiknek beletört ebbe a bicskájuk, és láttam sült bolondot egészen jól játszani. A színjátszáshoz elsősorban érzésre van szükség.

Charlie Chaplin

A színészet nem hasonlítható össze a kerékpározással. Néhány évi szünet után nem megy az embernek csak úgy, automatikusan.

Audrey Hepburn

Mindig azt hiszem, hogy ha kapcsolatot teremtek a karakterrel, és bejutok a szívébe, akkor a mozijáró közönség is bejut az enyémbe. Mindig eszembe jut az a láthatatlan kötelék, amely mindannyiunkat összefűz, az, ami összeköt, és az, ami elválaszt.

Kapcsolatok idézetek, Színészet idézetek

Imádtam Constance szerepét! Bárkit eljátszottam volna kerekesszékben! Csak jó sülhet ki belőle. Megszabja a határokat, ugyanakkor fel is szabadít.

Gyakran mondják nekem: »Olyan sok erős nőt játszol!« Mire én: »Mondtad már valaha egy férfi színésznek, hogy milyen sok erős férfikaraktert játszik? Miért nem? Azért, mert az olyan természetes, hogy a férfiak sokfélék a vásznon?« Miért nem várjuk el a női karakterektől ezt a sokféleséget? Az én lányaim erősnek születtek! Jól meg is ijedtem tőlük.

Nők idézetek, Színészet idézetek

Nincs olyan, hogy a legjobb színésznő. Nincs olyan, hogy a legkiválóbb élő színésznő. Bennfentesként én már csak tudom.

Nem elemzem agyon a szerepeimet. Egyszerűen csak megkeresem, hogy mi az bennem, amit használni tudok a feladathoz. És előre érzem, hogy melyik pillanatban fogunk valami nagyszerűt alkotni. Ez általában élesben, a színpadon történik, »benne a pillanatban«, ahogy a színiiskolában mondtuk.

Nálad idősebbet könnyebb eljátszani, mint fiatalabbat. A kort föl lehet ölteni magadra, de levetkőzni nem tudod.