Mint valami a túlvilágról boldogan visszaszökő anyai kényeztetés – olyan a szerencse. De nem lehet az: ha az volna, sokkal többnek jutna.
A szerencse mindig kemény munka gyümölcse.
A vakszerencse csak egy szóba sűrített előítélet. A kocka fordulása is benne lehet a sors könyvében, írva, előre.
Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg.
A szerencse fából vaskarika. Nesze minden, fogd meg jól. Kizárt lehetőségek teljesülése. Ha valaki minden valószínűtlen kedvező fordulatra logikai bizonyossággal számíthat, az a szerencsés ember. Egyáltalán: aki számíthat. Mert ha a balszerencsés ember azt mondja, hogy kétszer kettő az négy, mire odanéz, látja, hogy kétszer hárommal volt dolga, és időközben az is hat lett.
Ne várd, hogy megütöd a főnyereményt, ha nem dobsz be némi aprót a játékgépbe.
Hogyha nekünk a jó szerencse van megírva, magától is bekopog a házunkba!
Szerencsével minden sikerül, nem kell hozzá sem ész, sem ügyesség. Ellenben, ha Isten őrizz, nem kedvez a szerencse, akkor óbégathatunk, ahogy akarunk, ha megpukkadunk is, annyit használ, mint a tavalyi hó.
Akinek a szerencse van megírva, ahhoz az magától is eltalál.








