Az, hogy a jelenlegi kormány elsősorban labdarúgó-centrikus, ezt a sportban nagyon nehezen emésztik meg. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a jó labdarúgás hihetetlen tömegeket vonzhat. Nemcsak a lelátókra, hanem a sportpályákra is.
Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.
A tenisszel kapcsolatos egyik szokatlan jellemző az, hogy még a legnagyobb tornákon is az ellenfeleddel közös öltözőbe helyeznek.
A tenisz nagymértékben attól függ, hogyan érzed magad a meccs napján.
A vereség mindig fáj, de sokkal inkább akkor, ha volt esélyed, de eljátszottad.
A Forma-1-es versenyzők istenek voltak a szememben, kiskoromban. Az ember felnéz a hőseire és az álma az, hogy egyszer versenyezzen a Forma-1-ben, de nem hiszi el, hogy ez valaha megtörténhet.
Tudom, hogy sok gyerek csodál, és miattuk is mindig igyekszem a lehető legjobb játékot bemutatni. Személy szerint nincs konkrét példaképem más sportolók között, bár elismerem, van pár fantasztikus karrier a labdarúgásban, a kosárlabdában, az atlétikában, a Formula–1-ben, a teniszben… ezeket mind követem és csodálom.
Igyekszem odafigyelni a testemre, ez fontos része az életemnek, a szakmámnak. Nincs szó semmilyen különleges gyakorlatokról, egyszerűen csak edzek. Azt eszem, ami jól esik, de mindig csak mértékkel. Szerencsés génjeim vannak, nem vagyok hízékony, de a kemény edzésekre szükség van, hogy fenntartsam a kondíciómat.
Mi a leggyengébb pontom? Nem is tudom. Igyekszem minden téren elérni a legjobb formát, nemcsak a kondíciómat tekintve, hanem mentálisan is. Nem tudok egyetlen dolgot kiemelni, amin sokkal többet szoktam dolgozni. Igyekszem egyre jobb lenni.
Nem számít, hol játszunk, ki ellen játszunk, minden meccsen azért megyek ki a gyepre, hogy mindent beleadjak, a legjobbat hozzam ki magamból, mindent megtegyek a győzelemért.
Nincs kifogásom a sportok ellen, hiszen edzik a testet és fejlesztik az állóképességet. De a versengés és a hatalomra törés szelleme, amely fölébük kerekedik, nem jó, az életről alkotott torz elképzelést tükrözi. A harcművészetek gyökerét máshol kell keresni.
Egy olyan profi játékos, mint én, olyan, mint egy narancs. A klub kifacsarja az utolsó cseppig, és ha már nem kell, eladja egy másik klubnak.
Huszonnégy éves elmúltam, amikor újra komolyan kezdtem tornázni. Ha ezt ma valakinek elmondom, az nagyon csodálkozik, mert a lányok manapság tizenhét-tizennyolc éves korukra már abba is hagyják.
Versenyző koromban, a versenyek után csak akkor tudtam elaludni, ha végiggondoltam és leírtam mindazokat a hibákat, amelyeket a gyakorlataimban elkövettem. Azt is meg kellett fogalmaznom, hogy miért nem tudtam elég nyugodtan versenyezni, valamint, hogy miként lehetne máskor jobban dolgozni.
Más apukákkal ellentétben, az én apám nem a játszótérre vitt, hanem edzőtermekbe, méghozzá elég „hardcore” edzőtermekbe.
Még fiatal vagyok, de már megtanultam, hogy nincsenek titkok. Minden a következetességen és a kemény munkán múlik. Vagyis ha naponta kőkeményen odateszem magam az edzéseken, figyelve az étrendre és a táplálékkiegészítőkre, akkor ezek összessége képes a csúcsra juttatni.
Lehet, hogy egy nap rájössz, hogy nem is a pénz és a trófeák számítottak igazán, hanem az utazásod során kialakított mentalitás.
Mindig ezt tanítottam a csapataimnak: soha ne kételkedj, pallérozd az erényeidet, dolgozz az erősségeiden, csak így tudod ellensúlyozni a gyengeségeidet.