693 idézet
A szünetben beállítottak Nedved elé. Elképesztő volt a teherbírása, és valósággal edzésfüggő volt. Minden tréningünk előtt biciklizett egy órát, csak úgy, a maga kedvére. Utána futott még egy órát. Szóval nehéz volt megfelelni az általa állított követelményeknek.
Japánban van egy zen szerzetesi szekta, amelynek tagjai 1000 maratont futnak le 1000 nap alatt, hogy megvilágosodjanak a fájdalmon és a szenvedésen keresztül.
Kezdő koromban azt hittem, mindent tudok. Szerencsére hamar rájöttem, hogy semmit se… Gyakran előfordult, hogy nem ütőfelülettel találtam. Ilyenkor jött a zsákolás. Nem egyszer, nem százszor, milliószor. Akkor érkeztem az edzésekre, amikor még senki se volt ott, s akkor távoztam, amikor már mindenki hazament. Hivatásos versenyző koromban a legegyszerűbb gyakorlatokat is elővettem.
Hiszem, hogy jó esélyem lett volna megnyerni a bajnoki címet, miután én legyőztem olyan bokszolókat, akik legyőzték Giardello-t.
– nyilatkozta meghiúsult világbajnoki címmérkőzéésnek esélyeiről.
Azt hiszem, képes lettem volna negyedszer is megnyerni az olimpiát, amennyiben az amatőr ökölvívásban maradtam volna.
Az endorfin euforizáló hatását minden, rendszeres, folyamatos, akaratlagos ritmikus tevékenységet folytató, tréningben lévő személy átélheti, mivel a ritmikus- egyenletes és monoton mozgás sajátosan módosult (jobbagyfélteke-aktív) tudatállapotot hoz létre. Ez pedig megkönnyebbült, lebegésszerű, felfokozott életörömmel járó természetes transzállapotélményben élhető át. Ebben az eufóriában sem fáradtság, sem fájdalom vagy diszkomfort nem érezhető, ami a fokozottan termelődő endorfinnak köszönhető.
Annak idején sokan mondták nekem, hogy nem lesz belőlem jó bokszoló. Aztán láttam a televízióban Leon és Michael Spinkst, mindketten úgy nyertek aranyérmet a montreali olimpián, hogy szegény környéken nőttek fel. Az ő példájuk is kellett ahhoz, hogy ráébredjek, én is meg tudom csinálni, amit elterveztem.
Aki azt gondolja, hogy a gólszerzés jobb, mint a szex, annak segítségre van szüksége.
Ha Zlatan késik az edzésről, a többieket büntetik meg, amiért túl korán mentek.
Szándékosan sosem okoznék sérülést senkinek. De aki ezzel gyanúsít, annak eltöröm a lábait. És az szándékos lesz.
Ha elérjük, hogy a nézők jobban megértsék, mi zajlik a vízben, mit miért fújt a bíró, az lehet az egyik kulcsa a lelátók telítettségének és a vízilabda nagyobb népszerűségének.
Szépen lassan rájöttem, hogy az érzelmek nem az edzéstartás és a mérkőzés idejére valók. Ott az értelem szükséges, meg a szenvedély. De nem az érzelem. Érzelemnek akkor van helye, amikor a mérkőzés eldőlt valamilyen irányba: megvan az arany, nincs meg az arany. Ezek a pillanatok az érzelem pillanatai.
Én nem voltam olyan jó játékos, mint az olimpiai bajnokaim. De jobb voltam annál, semmint hogy a hátam mögött kiröhögjenek, hiszen megszakításokkal 13 évig voltam válogatott. Így például amikor Molnár Tamásnak megmutattam egy reptéri átszállásnál, még az első olimpiai arany megszerzése előtt, hogy miként akadályozza meg a védőt a megelőző szerelésben, hitt nekem. Tudta ugyanis, hogy játékosi tapasztalataim alapján adok tanácsot.
A játékos mindig igényli a visszajelzést, a gondoskodást. Számára ez akkor is pozitív, ha nemcsak dicséretet, hanem építő kritikát, javulási, fejlődési tervet is vázol neki az edzője. Így tud kiépülni a kölcsönös bizalom.
A legnagyobb csapdája az egymás utáni győzelmeknek, ha a játékosállomány nem változik. Mert nagyon nehéz ugyanannak az edzőknek felkészíteni, motiválni ugyanazokat a játékosokat, hogy újra kivívják a sikert.
Gladiátorok harcolnak egymással a mély vízben. Ez a vízilabda misztikuma. Sok semleges néző azért jön, hogy ezt a titokzatosnak tűnő tevékenységet csodálja.
Akit beválogattam a keretbe, arról tudtam, hogy érzelmileg is jól tudunk majd együtt dolgozni. Minden játékosomat szerettem. Ha valaki megérezte volna, hogy nem szeretem, visszaesett volna a teljesítménye. Ilyenkor hiába eredményes más csapatban, az én keretemben biztosan nem az.
Boldog voltam, amikor abbahagytam a játékos-pályafutásomat, holott nem lettem olimpiai bajnok, annak örültem, amit elértem, nem pedig azért bánkódtam, amit nem értem el. Ugyanez történt a szövetségi kapitányi időszakban, nyilván vannak keserűbb emlékek, tudomásul veszem, ez a sport része.
Jürgen Klopp volt a legnagyobb riválisom egész karrierem során és ez megtiszteltetés is.
Annak érdekében, hogy a világ legnagyobb testépítője legyek, tizenöt éven át edzettem napi öt órákat.
