Nyerni vagy veszteni…nem ezek a győzelem valódi fokmérői. Ha viszont őszintén elmondhatod, hogy „minden tőlem telhetőt megtettem, minden energiámat beleadtam”, akkor már győztes vagy.
Néhány világklasszis sportoló felfedezte, hogy a zsírszegény, növényi alapú étrend szignifikánsan javítja a teljesítőképességet. Közéjük tartozik a vasember Dave Scott, a futó Carl Lewis és Edwin Moses, a teniszcsillag Martina Navratilova, a birkózó világbajnok Chris Campbell, valamint a hatvannyolc éves maratoni futó Ruth Heidrich.
Sokan elmondták már, hogy a boksz halott, de szerintem ezt még kissé korai kijelenteni. A boksz vissza fog térni, higgyenek nekem. Majdnem kétszáz éve létezik, legálisan. Nem fog olyan könnyen kimúlni. Csak várják ki, amíg felbukkan a következő igazán nagy formátumú nehézsúlyú bokszoló. Akit aztán majd mindannyian újra és újra látni akarunk.
Egy bunyós attól lesz izgalmas, hogy megvan benne a képesség és a hajlandóság arra, hogy ártson az ellenfelének. Így születnek a nagy mérkőzések és a szupersztárok. Amikor ringbe léptem, úgy viselkedtem, mint egy vadállat. Mint egy harci kutya, szórakoztatni akartam a közönséget. Minél nagyobb fájdalmat okozok az ellenfélnek, minél gyorsabban végzek vele, annál nagyobb elismerést kapok a közönségtől, és engem ez éltetett. Manapság a bokszolók már nem arról ábrándoznak, hogy bántsák az ellenfelüket. Kiherélték a bokszot. Sugar Ray Robinson, Rocky Marciano és a többiek meghaltak volna a világbajnoki övért, szabályosan meg kellett ölni őket ha el akartad venni tőlük.
Az ember hamisíthatja korát hajfestéssel és ráncfelvarrással, de nemigen hamisíthat fejlett izomzatot.
Nem voltam igazi szörfös, amíg nem értettem meg, miről is szól a mindennapos munka. Napról napra el kell menni szörfözni, akkor is, ha rossz az idő, ha a víz hideg, mondjuk, húszfokos! Lehet, hogy aznap nem annyira érzem, de akkor is csinálom, akkor is, ha a felszerelésem öreg és lyukas, ha a maszkomon nehéz átlátni, és ha beengedi a vizet. Ha az ember megrémül attól, hogy hozzá kell érnie egy kis valódi tengervízhez, vagy az eutrofizáció olyan erős, hogy már látható, és az illető tart a kiütésektől vagy a hasmenéstől, lemaradhat élete legjobb hullámáról… ami talán nem a legnagyobb lesz, viszont az övé! Az ő hulláma!
A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesi tagozatos között: csupán a ruházat azonos. A futónak látszó egyén belekezd, majd abbahagyja, amint az oldala szúrni kezd, míg a futó attól futó, hogy leküzdi a jelentkező, a dologgal együtt járó kellemetlen tüneteket. A futónak látszó egyén meg van győződve róla, hogy ő is meg tudná csinálni; a futó megcsinálja. A futónak látszó egyénnek a közismert kilométerszámon kívül nincs fogalma arról, mennyi egy maraton valójában, a futó ezt már akkor fel tudja mérni, amikor lefutja az első félmaratont. A futónak látszó egyénben tombol a versenyszellem, le akarja hagyni a másikat, a futónak kizárólag önmagával van dolga: önmagát kell legyőznie.















