Ritkán nézem az MMA közvetítéseket, ettől függetlenül mindig van favoritom. Szeretem a sportszerű küzdelmeket, de amikor az alélt versenyző további ütéseket kap, azt nem bírom nézni.
Az élet is olyan mint a versenyzés: állandó utazás. Vannak rosszabb futamok és időszakok és vannak nagyon jók.
A rádiót figyelve lestük
Puskást, ahogy lefut cselezve,
Bead, s aztán… haj, balszerencse!
Kocsis fejese kapufára
Csattan… de jő Bozsik, s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat
A kapu előtt, s benn a féltucat!
A lelkesedés a legfontosabb. Meg kell feszülni és vibrálni, mint a gitárhúr.
Soha nem tudod megmondani, hogy éppen a pályafutásod csúcsán vagy-e, mert mindig a tökéletességre törekszel. Bár elég magas teljesítményt értem el, mindig arra törekszem, hogy többet hozzak ki magamból, mert tudom, hogy lehetőségem van még magasabb szintre is eljutni.
Azt szeretem a fociban, hogy kihozhatom magamból a maximumot annak érdekében, hogy győzelemhez segíthessem a csapatot.
Évről évre azt is nehéz elérni, hogy ugyanolyan jó legyél, mint tavaly, nemhogy a biológiai fakulásra még rátromfolni, és jobb időket futni. (…) Kiégés, letörés, sérülésveszély, lassulás – ez mind fenyeget. Nem elég szorgalmas, vagy tehetséges futónak lenni. Mindkettő olyan, mint egy labda. A víz alá nyomva is kiugrik. De a labdának is van szavatossági ideje, tervezett elévülése. Veszít a ruganyosságból.
Amikor kikapsz, magadra maradsz. Neked kell tisztába jönnöd magaddal, mert senki sem fog segíteni.
A boksz és a sakk hasonlít egymáshoz. Mindkettő a rendelkezésre álló eszközökből való választásról szól. Néha egy gyalogra, néha futóra vagy egy lóra van szükség az ellenfelem legyőzéséhez. A legjobb megoldás megtalálásáról van szó.
Véleményem szerint a sportoló olyan, mint egy elem: ha fel van töltve, utána ki kell sütni, hogy újra fel lehessen tölteni.
Bosszantott, hogy elveszítettem a világbajnoki címet, de sosem rágódtam hosszasan a mérkőzéseimen, nem vertem a fejem a falba egy elbukott meccs után. Ami volt, megtörtént, másnap új nap kezdődött.
Soha nem vesztek, csak nem engem hoznak ki győztesnek. Akkor vesztesz, ha feladod. Én soha nem adtam fel. Amikor pontoznak, a bírók annak adják a meccset, akit győztesnek szeretnének látni. Én mindent túléltem, függetlenül attól, hogy ki mellett döntöttek.
Igazi rosszfiú akartam lenni, egy gonosz, rosszindulatú bajnok. Az X-menből az egyik kedvenc karakterem Apokalipszis volt, ő mindig azt mondta: „Nem vagyok gonosz, csak önmagamat adom.”
A profi sport és a színészkedés két különálló dolog. Én ezt a saját bőrömön keresztül tapasztalhattam meg. Ők az igazi bajnokok.
Nagyjából huszonnyolc, huszonkilenc, harminc éves korodig mész felfelé, ez a fizikai képességekre és az agilitásra vonatkozik, aztán bejön a rutin, amitől a dolgok megváltoznak kicsit. Tudod már, hogyan kell felkészülni a fontos mérkőzésekre. Ez csak rutinnal megy. Ehhez pedig harminc felett kell lenned.
A helyzet az, hogy ha tizenegyespárbajra kerül sor, akkor ötven százalék az esélyed nyerni, és ugyanannyi veszíteni. Viszont azok közé a kapusok közé tartozom, akiktől mindig elvárják, hogy legalább egy-két tizenegyest megfogjanak. Ha pedig nem így alakul, akkor a sajtó már kezd is keményen szapulni.
Az egész családom sportközpontú. Mindez szerepet játszott az életemben, a fejlődésemben. Ilyen körülmények közt az ember sokkal komolyabban veszi a sportot. És a családod is melletted áll, ami nagyon fontos.
Soha nem volt részem abban a kiváltságban, hogy sportként tekintsek a bokszra, vagy olyasvalamiként, amit szórakozásból csinál az ember.
A ringben érzett fáradtság kilencven százalékig pszichikai. Valójában csak egy kifogás annak, aki ki akar szállni.
