A profi sport és a színészkedés két különálló dolog. Én ezt a saját bőrömön keresztül tapasztalhattam meg. Ők az igazi bajnokok.
Nagyjából huszonnyolc, huszonkilenc, harminc éves korodig mész felfelé, ez a fizikai képességekre és az agilitásra vonatkozik, aztán bejön a rutin, amitől a dolgok megváltoznak kicsit. Tudod már, hogyan kell felkészülni a fontos mérkőzésekre. Ez csak rutinnal megy. Ehhez pedig harminc felett kell lenned.
A helyzet az, hogy ha tizenegyespárbajra kerül sor, akkor ötven százalék az esélyed nyerni, és ugyanannyi veszíteni. Viszont azok közé a kapusok közé tartozom, akiktől mindig elvárják, hogy legalább egy-két tizenegyest megfogjanak. Ha pedig nem így alakul, akkor a sajtó már kezd is keményen szapulni.
Az egész családom sportközpontú. Mindez szerepet játszott az életemben, a fejlődésemben. Ilyen körülmények közt az ember sokkal komolyabban veszi a sportot. És a családod is melletted áll, ami nagyon fontos.
Soha nem volt részem abban a kiváltságban, hogy sportként tekintsek a bokszra, vagy olyasvalamiként, amit szórakozásból csinál az ember.
A ringben érzett fáradtság kilencven százalékig pszichikai. Valójában csak egy kifogás annak, aki ki akar szállni.
Boldog vagyok azzal, amit elértem. A foci többel megajándékozott, mint amit valaha is elképzeltem.
A parkour azon sportok egyike, amit jó lett volna korábban felfedeznem. Amikor az unokaöcsém először mutatta meg nekem, azt gondoltam: „A fenébe is! Túl öreg vagyok már ehhez!”
Még nem tudom, ki lesz a szövetségi kapitány, de máris féltem. Attól a több millió szövetségi kapitánytól, aki Magyarországon él.
Az olimpia sokkal hosszabb viadal, mint egy vb, mi pedig sokkal jobban bírjuk a nyomást, mint a többiek.
Minden sportoló legnagyobb álma, hogy olimpiai bajnok legyen. Ha ez háromszor egymás után sikerül, az már alig fokozható.
Naponta többször étkezem, kisadagokat eszek. Ha izmosodni szeretnél, szükséged van a fehérjére. A gyümölcsök, zöldségek vagy a rizs nagyon jól kombinálhatóak olyan fehérjékkel, mint a szója vagy a tojás. Időnként eszem húst, de csakis zsírszegény húsokat fogyasztok. Régebben sokkal több húst ettem, viszont most sokkal jobban érzem magam.
A legnagyobb kihívás a sportolók számára, hogy az életük egy része lepörög anélkül, hogy felkészültek volna a pályafutások utáni évekre. Egy nap az addigi életed hirtelen véget ér, olyan, mintha meghalnál, de közben ki kell találnod, mit is kezdjél magaddal.
A hanyatlásom nagy részben a tenisz iránt érzett megvetésnek és utálatnak volt köszönhető, egyszerűen nem kötődtem akkoriban a sportághoz. Nem melóztam eleget, vagy épp a droggal büntettem saját magam, megtaláltam a módját, hogy bántsam magam. De eljutottam arra a pontra, amikor beláttam, csak azért, mert nem én választottam magamnak ezt az életet, még rajtam múlik az irányítás. Ez volt a nagy felismerés, és aztán láttam, hogy vannak olyan gyerekek, akik sokkal rosszabb helyzetben voltak, mint én, mert egyszerűen nem volt választási lehetőségük, nem volt esélyük, hogy a kezükbe vegyék a sorsukat. Akkor elkezdtem értékelni a teniszt, amely egyfajta eszközként szolgált, hogy elmozduljak a gödör aljáról. Felfogtam, hogy az embernek meg kell terveznie, hogyan dolgozik, és aztán folyamatosan csiszolnia kell a tervet. Ez a mantrámmá vált.
Az eredményjelző azt mutatja, ma vesztettem. Az eredményjelző azonban nem tudja, mit találtam. Az elmúlt 21 évben hűséget találtam. Ti adtátok ezt nekem a pályán és azon kívül is. Inspirációt találtam. Azt akartátok, hogy sikeres legyek, akkor is, amikor nagyon mélyen voltam.Nagylelkűséget is találtam. Nekem adtátok a vállatokat, hogy arra támaszkodva elérjem az álmaimat, azokat, amelyeket nélkületek soha nem értem volna el. Az elmúlt 21 évben megtaláltalak titeket, és mindannyiótokat, valamint az összes emlékemet rólatok magammal viszem életem hátralevő részén.
Szerintem mindenkinek kötelező lenne komolyan venni az egészségét, a testét, és a rendszeres mozgást.
Munka után többnyire egy-két órát töltök még gyakorlással, de olyan apró trükkjeim is vannak a formában maradásra, hogy kerülöm a lifteket, és ahol csak van rá lehetőség, a lépcsőket használom.
Ha a pókerben és a sakkban a játékosok ülnek, és sportként tartjuk számon őket, akkor miért ne sorolnánk ide a virtuális játékokat is. Kétféle sport létezik: az egyik a fizikai, a másik a mentális. Nincs jó érv arra, hogy a virtuális játékok ne számíthassanak sportnak.
Szívesen látnám, ahogy az egész világ sziklát mászik. Én ilyenkor összepakolom az életemet, és a hátamra veszem. Szabadnak érzem magam, hogy bolyongjak.