Ha nem elég idős, hogy tudjon, elég idős, hogy tanuljon.
Sosem bocsátanád meg magadnak, ha csak azért nem adnál neki esélyt, mert félnél, hogy megvisel!
Ahhoz képest, hogy elég sok rejtélyben volt már részem, van egy, amit még mindig nem értek: hogy miért bukkannak fel bizonyos emberek az életünkben? Miért mennek el mások? És megint mások miért válnak a részeddé? Némely barátságról úgy érzed, örökké fog tartani, más barátságok pedig túl hamar érnek véget. (…) Nem minden barátság sorsa, hogy egy életre szóljon; ami tényleg örökké tart, az a fájdalom, amikor elveszítünk valakit.
Azokat a legkönnyebb elkapni, akik egymás cseszegetésével vannak elfoglalva menekülés helyett.
Alexander Mahone – 3.évad 11.rész
Már megtanultuk, hogy a Zsebesnél csak egy dologra lehet számítani. Arra, hogy keresztbe tesz.
Michael Scofield – 4.évad 23.rész
– Hogyha tényleg létezik a szakállas vénember, akkor egy orbitális ge*i.
– Ne haragudj, de most azt mondtad, hogy Isten egy gec*?
– Igen! Feláll neki a mészárlásokra, a rákos gyerekekre, és a megoldása az emberiségnek nevezett egzisztenciális agyfas*ra, hogy egy deszkához rögzíti a véres fiát. Ilyet csak egy gec* csinál.
A bűntudat sokkal kegyetlenebb, mint a halál. Hisz mindenki meghal, de csak néhány ember érez igazán bűntudatot a rossz döntése miatt.
Én nem versengek, de szeretek nyerni.
A tábornok, aki jól választja ki a csata helyszínét, már a kezdete előtt megnyeri azt.
A mázli csupán olyan tervezés, amit mások nem vesznek észre.
Bár a szívünkkel szeretünk, előbb a szemünkkel vágyakozunk.
Ha valakit meg akarsz nyerni, ne te adj neki, hanem érd el, hogy ő adjon neked valamit. Bármilyen apróságot. Azt érzi majd, hogy szívességet tett. Ez olyan tudatalatti.
Helyesen cselekedni összességében könnyű. Felismerni, hogy épp mi a helyes, az a nehéz.
Botok és kövek csontot törnek, de a gúnynév sose fáj.
Azt állítja, hogy az igazság még az egyénnél is fontosabb? Ugyan! Igazság, mi az? Semmi, csupán egy eszme, míg ön hús és vér. Miért áldozná a valóst a képzeletért?