A világon minden kenyérkereső munka tisztességes, amit az ember a legjobb tudása és ereje szerint végez.
Sorozat idézetek
A keményen dolgozó ember szagát csak az nem bírja, aki egyebet sem tesz, csak napközben sütkérezik.
Bárkinek lehet gyereke, de attól még nem válik apává.
A sötét utas olyan régi társ, hogy el sem tudom képzelni az életemet nélküle. Mintha valaki kacska lábbal nő fel, vagy dadog, vagy kancsal. Egyszerűen hozzátartozik az önmagamról alkotott képhez.
A legtöbb ember hisz a szabad akaratban, hogy magunk választjuk az utunkat. Néha világos, merre kell menni, máskor meg…nem annyira. Minden sarok, kanyar próbára teszi az irányérzékünket, de amikor elágazáshoz érve döntést hozunk, akkor derül ki igazán, milyenek vagyunk.
Szeretnénk, ha az életnek lenne valami értelme. Minél idősebbek vagyunk, annál jobban vágyunk rá. És egyre nehezebb meglelni. És van, aki rossz helyen keresi. De ha az életnek nincs értelme…Mit hagyunk hátra azoknak, akik fontosak nekünk?
A gimi egy magába forduló kis világ, a szövetségi munkatábor és egy harmadik világbeli keltetőtelep keveréke.
Megtanultam, hogy a sötétség bármikor legyűrhet bennünket. De az is kiderült, hogy bírom a gyűrődést. Legyőzöm. És időközben erősebb leszek. Okosabb. Pengébb.
Az igazi barát az, akivel megoszthatod örömöd és bánatod, és akivel a legjelentéktelenebb dolgoknak is együtt tudtok örülni.
Valamiről azt hiszed, sosem történhet meg, aztán megtörténik, és már nem vágysz semmi másra.
Elhagyhatja a csatatért, de a csatatér sosem hagyja el magát.
Azt hiszed ismersz valakit. Aztán kiderül, hogy mégsem.
Annak ellenére, hogy kiskorom óta szörnyetegnek tartom magam, még mindig megdöbbent, milyen mértékű gonoszság létezik a földön.
Számtalan módon lelhetünk társra. És ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz. De hogy egy társulás működjön, nemcsak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.
Mindenki titkol valamit. Vannak sötét zugaink, amit nem fednénk fel a világ előtt. Ezért úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Szivárványba burkolózunk. És talán így a legjobb. Mert bizonyos zugok nagyon sötétek.
Ha elveszítesz valakit, a rutin lehet a létra, amin visszamászol a normalitás szintjére.