Poe mondta: „Nem hiszek a szellemekben, de egész életemben üldöztek”. Úgy hittem, kísértve lenni döntés kérdése, ám a múlt a valódi kísértetünk. Minél inkább szabadulnánk, annál jobban belénk mar. Ha a múlt egy kísértet, a jelen temető, mely fizetséget követel vétkeinkért.
A halottak napja mindig is a kedvenc ünnepem volt. Hátborzongató dekoráció, temetői mulatságok és esély, hogy találkozzunk a halott rokonainkkal. Tökély, nem igaz?
Élek már egy ideje. Nem olyan régóta, mint te, de nem igazán ismerek olyat, aki tökéletes életet élt volna. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy élvezzük azt a kevés időt, amink van, és nem tesszük tönkre más életét.
Egy gyermek nem tudja nem szeretni az apját. Nem számít, hogy ki ő vagy, hogy mit tesz…vagy mit nem tesz. Ezt a saját fiam tanította meg nekem, akit bántottam, mégis szeretett.
Szeretem a csillagokat. Az állandóság illúziója miatt. Persze folyton kigyulladnak, összeroskadnak és kihunynak, világok és istenek jönnek-mennek, halandók pislákolnak és eltűnnek. De innen olyan, mintha örökké tartanának.