A megfelelően adagolt igazság, segít eladni egy jó hazugságot.
Sorozat idézetek
A bizalom egy kétirányú utca.
Mindegy, milyen erősen próbálom elszeparálni a családi életem a sötétebb vágyaimtól, a kettő mégis folyamatosan keresztezi egymást.
Ahhoz, hogy meghaljon egy isten, csak annyi kell, hogy ne higgyenek benne.
A mesék és álmok az árnyigazságok, amik fennmaradnak, amikor a tények elvesznek a feledésbe.
Nincs ár, mi túl nagy lenne, ha megkapjuk szívünk vágyát.
A bolondok kiváltsága, hogy kimondanak olyasmit, amit más nem merne.
Minden álom, mint minden álmodó, egyedi. Mégis van egyvalami, ami közös minden álomban: a változás. Az álmok folyamatosan átalakulnak, tovább fejlődnek és átalakítják a legismerősebb tájakat is vadonatúj világokká, tele élményekkel és felfedeznivalókkal.
Okozom a káoszt, és nem elfogadom.
– Hello, Wednesday! Milyen nyarad volt?
– Megskalpoltam egy sorozatgyilkost.
A szóvicc az elbeszélő költészet koporsójára hajított föld.
Én sem szívesen gyalázok egy halottat, az élőket démonizálni jobb móka.
A népszerűségre nem vonatkoznak a fizika törvényei. Minél jobban küszködsz, annál inkább megtalál.
– Kérhetek autogramot?
– Csak vérrel írom le a nevem.
– Nem is vártam kevesebbet.
– Nem mondtam, hogy a sajátommal.
Ha tényleg az vagyok, akinek hiszel, akkor ez számodra biztosan nem érhet jó véget.
Claudette-nek igaza van velem kapcsolatban. Először: Én szándékosan és sorozatosan ártok olyanoknak, akik szándékosan és sorozatosan ártanak másoknak. És másodszor: Ez pedig mindent helyrehoz.
A második esélyek azért vannak, hogy éljünk velük. Nem számít, hogyan jönnek, vagy hogy megérdemeljük-e. Élj velük.
Van valami megnyugtató a seprésben. A hang, az a kis sikerélmény, amit kapsz, ahogy elkergeted a koszt és a piszkot.
Olyan sok okom van ölni, de te vagy az okom, hogy éljek.
Lehet, hogy New York egy nagy város, de két Sötét Útitársnak mégis kicsi. Ronald Schmidt, vár az asztalom.
