A mai napig nem nőtt be a fejem lágya, és egy jottányival sem tudok többet az életről, mint negyvenéves koromban. Csak az idő szaladt el a fejem felett.
Nézd, hogy rohan az idő,
nem vár, tovaszáll.
A tegnap emléke
a mában akadály.
Elsuhannak a percek,
nincs megállás, nincs.
Minden másodperc
becsülendő kincs.
A évek elszállnak
feletted, s felettem,
ami köztünk volt,
még most sem feledtem.
Kattog a mutató
zakatol az óra,
elmúlik az élet
megáll a mutatója.
Rohan az idő. A kegyéből élők vagyunk egy darabig, értsd: vádlottak és elítéltek. Aztán meghalunk, de pár évig még jelen vagyunk azok számára, akik ismertek, hanem aztán hamarosan újabb változás jön: a halottakból rég halottak lesznek, senki nem emlékszik már rájuk, elnyeli őket a semmi; csak a ritka kevesek nevét őrzi az emlékezet, de mivel minden hiteles tanú, minden valóságos emlék kivész, bábokká változnak…
Az élet lóhalálában rohan el. Vagy futó árnyékot űzünk, vagy minket űz, hajt valami félelem, kísértet. Ám ha baráttal találkozunk, megállunk, s most nagy őrültségnek tartjuk lázas rohanásunkat. Most szünetelésre, birtoklásra vágyódunk s arra a hatalomra, hogy a szívünk mélyéből fölötlött pillanatot tartóssá tehessük. Minden nemes viszonyban a pillanat minden.
A napok sorolnak és szaladnak,
minden percet fontossá kell emelni.
Kiszámíthatatlan, hogy az idő kerekei merre gurulnak tovább, szalad velünk a pillanat, és kirángat minket a létezés peremére, oda, ahol minden egyszerre történik, és mégis minden moccanatlan.
Bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk. Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyes értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket.
Az idő repül! Már olyan idős vagyok, mint a szüleim voltak az én koromban.
Idő idézetek, Öregedés idézetek, Rohan az idő idézetek, Vicces idézetek
Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd – sose bánd,
Amit ad, a tiéd – amit nem, ne is kérd – sose várd!
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.
Tudod, kemény az élet, mint a vasbeton,
De soha ne lássák az arcodon!
Mert itt rohan az idő, akár a gyorsvonat,
És a terv, hogy hova mész vele, csak gondolat.
Mert rohan az idő, rátipor,
recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek.
Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak,
érzékeim roppanva kimúlnak.
Mégis imádlak, élet.
Élet idézetek, Idő idézetek, Öregedés idézetek, Rohan az idő idézetek
Nem tudom megszokni, hogy rohan az idő. Állandóan az az érzésem, hogy az élet holnap kezdődik. Az igazi élet.
Telnek a napok és a nyári esték, és rohannak a percek, mintha a nappalok soha nem állapodnának meg ott, csak villámlátogatásra jönnének, megnéznék, mennyire rémes a helyzet, aztán amint lehet, továbbállnának.
Az idő rohan, egy villanás, egy pillanat, s a jelen máris múlttá változik. Pillanatról pillanatra a jövő ott csillog az ember markában, ha nem ragadja meg anélkül, hogy összeroppantaná, ha nem alakítja anélkül, hogy széttörné azt a pillanatfolyamot, semmi sem marad belőle.
Minden kétszer annyi időbe telik. Az idő viszont rohan. Minden pillanatban más a világ.
Én Istenem, az idő hogy szalad!
Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Halál idézetek, Idő idézetek, Rohan az idő idézetek, Wass Albert idézetek idő
Mikor itt vagy, megszűnik a külvilág, csak az idő rohan tovább. Bárcsak megállíthatnám!
Dalszöveg idézetek, Kedvesemnek idézetek, Rohan az idő idézetek
Kapcsolódó személyek és kategóriák:
Rohan az idő idézetek – elmúlás, pillanatok és az élet értéke
Az idő a legnagyobb kincsünk, mégis a legnehezebben megfogható. A Rohan az idő idézetek emlékeztetnek arra, hogy minden perc, amit megélünk, egyszeri és megismételhetetlen.
A napok, hónapok és évek észrevétlenül suhannak el mellettünk, miközben gyakran észre sem vesszük, milyen gyorsan változik körülöttünk a világ – és benne mi magunk is.
Ezek az idézetek segítenek megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, mi igazán fontos. Nem csupán az elmúlásról szólnak, hanem a jelen megéléséről, a pillanatok értékéről és a tudatos élet szépségéről is.
A rohanó idő üzenete
A Rohan az idő idézetek arra figyelmeztetnek, hogy az élet nem vár. Egyetlen perc sem jön vissza, ezért minden nap ajándék, amelyet érdemes megbecsülni. Ezek a gondolatok arra ösztönöznek, hogy szeressünk, bocsássunk meg, nevessünk és éljünk, mielőtt túl késő lenne.
Elmúlás és bölcsesség
Az idő múlása olykor szomorúságot hoz, de bölcsességet is ad. Az idézetek rámutatnak: az öregedés nem csupán veszteség, hanem lehetőség arra, hogy értékeljük mindazt, amit átéltünk, és hálát adjunk a megélt pillanatokért.
Motiváció a jelenre
A rohanó idő gondolata motiváló is lehet. Emlékeztet arra, hogy a halogatás helyett cselekedni kell, hogy a tervekből valóság legyen, és hogy minden napban ott rejlik a lehetőség a változásra és az örömre.
Rohan az idő idézetek minden alkalomra
Legyen szó születésnapról, évfordulóról, egy életszakasz lezárásáról vagy egy egyszerű közösségi bejegyzésről, a Rohan az idő idézetek minden helyzetben mély üzenetet hordoznak. Egyetlen mondat képes megérinteni a szívet, és emlékeztetni: az idő értékesebb minden kincsnél.
A Rohan az idő idézetek arra tanítanak, hogy az élet legnagyobb ajándéka maga a jelen pillanat – ezért élni kell, amíg lehet.