A nemzetiszocializmus szerint minden németnek magának kellene döntenie a lelki kérdésekben, akárcsak Nagy Frigyes idejében. A nemzetiszocialista állam az egyháznak adja, ami az egyházé, és az államnak, ami az államé.
Politika idézetek
Végül is nem magadért mondasz beszédet, hanem azért, és azoknak, akik hallgatnak. Nekik akarsz mondani valami fontosat. Valamit, ami az ő életük szempontjából fontos, nem neked. Ez nem szépségverseny, hanem nekik fontos. És ezt úgy kell elmondani, hogy ők megértsék. És közben nem primitíven, hanem egyszerűen, de minden bonyolultságot is megértve és megértetve. Ez a szép feladat, ezért szeretek beszédeket mondanni.
Azt gondolom, hogy nem jó, ha a demográfiai helyzetünket úgy oldjuk meg, hogy migránsokat, külföldieket hozunk be. Beengedtünk mi már külföldieket a történelmünk során. És az lett, ami lett, például Erdély odalett. Beengedtük a tótjainkat. Az lett, ami lett. Nem akarom ezt, tehát a migrációt nem támogatom. Azt támogatom, amit a főnök mondott: oda kell vinni a segítséget, nem kell idehozni a bajt. Ezek olyan egyértelmű, olyan tiszta szavak.
Mindennap elmegyek a templomba, és azt mondom az Úrnak: Uram, ez vagyok én, tetszik neked? Az ő kedvében akarok járni. És természetesen, ha egy párt olyanokat mond, ami jó a hazámnak, és ezt így is értékelem, akkor majd négyévenként rájuk fogok szavazni. Nem akarok betagozódni, nem akarok egyik szekértábornak sem a része lenni. Úgyis azt mondják rám, hogy az vagyok.
Olyan Európába szeretnénk kerülni, melyek nemzeteit baráti szálak fűzik össze, valami olyan közösségbe, mint amilyen az Amerikai Egyesült Államok. Létrejöhetne Európa konföderatív formája. Ennek sok és bonyolult fázisa van, különböző párhuzamos formációk és regionális részközösségek, különböző európai részstruktúrák, amelyek kialakíthatnák a jövendő Európa képét. Európa világégések helyett a béke és a jó forrása lehetne, a multipolaritás világába kerülnénk, ami végső soron az egész világ népeinek javát szolgálná.
Direkt politizálást nem folytattam soha, noha véleményem mindig volt, hiszen a politikai közeg általában korlátozott, mint ahogy mindenkit, miközben a rock and roll a szabadság szimbóluma, és amikor azt létrehoztuk itthon, akkor itt minden volt, csak szabadság nem. Tehát minden dolog, amit én létrehoztam, szekunder politizálást folytat, mert mond valamit, amelynek a második szándéka egyértelműen az, hogy valósítsd meg önmagad szabadságát.
Egy percig sincs olyan vágyam, hogy beüljek egy stúdióba politikusokkal beszélgetni. Megcsömörlöttem attól, ami zajlik. Ma már a kérdezésnek semmilyen értéke nincs. Hiába kérdezek valamit, a válaszoknak semmilyen következményük nincs, ráadásul, akiknek valódi kérdéseket lehetne feltenni, azok nem állnak oda, hogy megkapják ezeket a kérdéseket, innentől kezdve az egész csak egy játszadozás. Játszani meg legfeljebb itthon szeretek, kártyázni a családdal vagy a barátokkal, de az életemet inkább értelmesebb dolgokkal töltöm.













