Tetszettek volna forradalmat csinálni!
– Ezzel a mondattal vágott vissza MDF-en belüli politikai ellenfeleinek, amikor azok elégedetlenkedtek a rendszerváltó reformok túlságosan puha mivolta miatt.
Magyarországon kétfajta lázadás van. Mert a fiatalok is olyanok, mint a felnőttek, hogy van köztük liberális, meg vannak nemzeti érzelműek. És a liberális fiatalok, azok a kormány ellen lázadnak láthatóan, illetve minden ellen, ami hatalom. És miután mi vagyunk kormányon tizen-egynéhány éve, hát így most éppen mi vagyunk a célkeresztben. A fiatalok egy másik része, ők a nemzeti gondolkodású fiatalok, ők is lázadnak, de ők a globális hálózatok, Soros-alapítvány, Brüsszel, általában az országot elnyomni akaró nemzetközi erők ellen. Tehát ne tévesszen meg bennünket, nem arról van szó, hogy a fiatalok egy része lázad, a másik meg nem, hanem az egyik része ez ellen, a másik része meg az ellen lázad. És azt hiszem, hogy amíg fiatalok lesznek a világon, ilyesmi mindig lesz.
A hatalomért való küzdelemnek van spirituális vetülete, a miniszterelnök a Karmelitában beszélt arról, és ez nekem nagyon tetszett, hogy az élő hit kiveszőben. Igaza van, hozzátette, hogy a saját sikere mégis az élő hitben rejlik. Megoldhatatlannak tűnő problémák felmerülése esetén is az élő hit segít neki abban, hogy valahogy mégis mindig minden összejöjjön. Nekem is jobban gurul az életem, amióta meditálok, gyakorlok. Persze lehet azt mondani, hogy meghülyültem.
Rájöttem, hogy Orbán mennyire ügyes, ez a csávó egyfolytában nyer, valamit nagyon jól csinál. Figyeltem a játékát, a stratégiáját. A jó és rossz harcát láttam a politikában, és miközben a buddhista főiskolára jártam, átalakult bennem a rossz fogalma.
A magyar néplélek működésével kéne valamit tenni. Mindenki a luxizáson van kiakadva. Megértem, hogy kiakadnak rajta, de nézzék meg, hogy a politikai elit körei hogyan néznek ki más országokban, hogyan működnek. Nem látnak majd csodákat. Nem mondom, hogy tetszik, de olyan jelenségről van szó, ami mindig és mindenhol lesz. Hogy mennyire sikerül féken tartani, az már más kérdés.
Bírom a miniszterelnököt, számos direktívában egyetértünk, sőt bizonyos dolgokban – idézőjelbe téve – szélsőségesebben szuverenitáspárti vagyok, mint Orbán Viktor. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek rendszerszintű kritikáim a mindenkori magyar berendezkedéssel szemben.
Módfelett érdekel Orbán Viktor karaktere, egyébként is izgat mint ember. Már jó ideje figyelem, mit és hogyan csinál, látom benne a víziót, a stratégiát és a nemzetjobbító szándékot.
Az egyházak és a képviselőik – persze tisztelet a kivételeknek – nagyon gyakran beleállnak abba, hogy a gyűlöletkeltő kormánypropagandát erősítsék. Ilyenkor vallási érvekkel vagy bibliai szövegekkel támasszák alá például azt, hogy miért kell gyűlölni a melegeket. Ilyenkor ezek az egyházak instrumentalizálva vannak. Tehát a politika egyszerűen kihasználja őket.
Szerintem az nem konzervatív politika, amikor gyűlöletkeltésre használjuk a politikai eszköztárat. Ami nálunk most konzervatívnak van címkézve a politikában, az valójában szélsőjobb, és ami az egyházban van konzervatívnak jelölve, az pedig fundamentalista vagy fanatikus.
A vak hit, a világtalan remény és a gondolkodástalanság (lustaság, vagy képtelenség okán az eredmény egyre megy) táptalaján, valamint a minden irányból – személyes lehetőségek és képességek tekintetében főleg – megalapozatlan és irreális vágyak által keltett rettenetes hiányérzetek béklyójában vergődve, némi, úgynevezett ‘jobb sors’ láttáni utálkozásban és/vagy gyűlölködésben kimerült csapkodással zajlik a másik lény folyamatos ütlegelése.
Miért? Kinek jó ez?
Miért kell a wc-szájú politikusokra és az irgalmatlanul tahó megmondó embereikre példaként tekinteni és átvenni a stílustalanságukat valakivel, valakikkel szemben, még akkor is, ha azzal a valakivel vagy valakikkel nem értünk egyet?
No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.
– reagált Nagy Blanka 19 éves diáklány szavaira, aki élesen bírálta Orbán Viktor pártját egy kecskeméti tüntetésen
A Központi Statisztikai Hivatal értesítőjében látható, hogy 2010-ig a kultúrát támogató, demokrata Gyurcsány-Bajnai-kormányok idején 145 önálló színház működött Magyarországon. A Fidesz-diktatúra idején ez a szám 179-re „csökkent”. Még drámaibb tendenciákat figyelhetünk meg az előadások számában is. A független alkotóművészetet támogató balliberális kormányok idején évente 19 ezer előadás volt a hazai színházakban, ezt a fideszes elnyomás 29 ezerre „csökkentette”. A színházi látogatókat is üldözi az elnyomás, itt is drámai adatok láthatók: a balliberális kormányok idején a 4,5 milliós látogatószám „leapadt” 7,2 millióra.
Azt lehet mondani, hogy három kiemelkedő tulajdonság döntő fontosságú egy politikus számára: a szenvedély, a felelősségérzet és az arányérzék.
A nemzet nem szűkíthető le egyetlen pártra, egyetlen világnézetre vagy egyetlen politikai vezérre.
Székesfehérvár, 2025.07.26.
Ott van a gond, hogy a vezetőink nem készítettek fel minket megfelelően a gépesített társadalomra. Sajnos a politikusaink kontárok vagy korruptak. Néha egyszerre mindkettő. A kormány érzéketlen a kisember szükségletei iránt.
Aki elhiszi, hogy a politikai különbség „felsőbbrendűséget” jelent, az nem jobb világot épít, hanem újabb falakat.
Gyönyörűen süt a Nap, mert ő is tudja, hogy már csak az igazán szektás, értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények maradtak, mint Fidesz-szavazók.
Ha a rendszerváltás idején nem lehetett volna egyszerűen a jelentkezés elmulasztásával kimaradni a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem nyíltan be kellett volna jelenteni ezt a lépést, és aláírással is elvállalni, akkor még ma is félmillió tagja volna a pártnak.
A rendszerváltás kifejezés tehát 1989-ben jelent meg a nyilvános közbeszédben. A korábbi hazai másként gondolkodók, illetve tudatos politikai ellenzékiek korábban nem használták ezt a szót. Szerepelt viszont — rendszerváltozás alakban — a sztálini és posztsztálini uralom belső kommunikációjában.
