Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
Kezdetben rögtön mindent akartam. Csak a negatívumokat láttam. Két dolgot mondanék a fiatalabb önmagamnak: „Légy türelmesebb és élvezd jobban!”
Amikor napszemüveget viselek, és megvillantom a mosolyom, akkor Jack Nicholson vagyok. Ha ezek nincsenek, akkor egy kövér öreg ember.
Az ember életének alakulása attól függ, hogy milyen hatékonyan használja ki a lehetőségeit, és mennyire fogadja el a korlátait.
Az igazi harcos azért legyőzhetetlen, mert nem bocsátkozik küzdelembe. A „vereség” a bennünk lakozó viszálykodó elme vereségét jelenti.
Mihelyst társaid jó és rossz tulajdonságaival foglalkozol, rést nyitsz a szíveden, amin belép a gonoszság. Mások vizsgálata, bírálata és a velük való versengés gyöngévé tesz, majd legyőz téged.
Sosem gondoltam, hogy én vagyok a legjobb. Ezért amikor néhányan előjöttek azzal az idiótasággal, hogy már nem is tudok vezetni, az sem volt rám semmilyen hatással, mert tisztában voltam vele, hogy nem igaz. Tudtam, hogy azért nem versenyeztem jól, mert mondjuk defektet kaptam. Csakhogy nem mindenki olyan, mint én. A manapság divatos hullámzás hatására, amikor az egyik nap király vagy, a másik nap bolond, a nem elég erős emberek megtörnek, amit nem is csodálok: nehéz feldolgozni, hogy egyik nap elhitetik valakivel, hogy ő a legjobb, másnap pedig már nem is törődnek vele. Az illető meg csak les, hogy mi történik körülötte.
Miután szakmám szerint a jobb lábamból élek, nem igazán érdekel, hogyan nézek ki. Akit ez esetleg megijeszt, nos, az így járt.
Ha újra születhetnék, nem változtatnék semmin, amit tettem, mert bármi is történt, úgy gondoltam, úgy helyes. Szóval semmi változtatás.
Csak önmagával nem tud mit kezdeni az ember, és önmagát nem tudja meghódítani. Pedig amit keres, nem kívül van, hanem belül.
Amíg győztesként tudod elviselni a vereséget, addig nincs semmi baj. Mert méltósággal vesztesz.
Maradj középen, törekedj az egyensúlyra: kívül és belül. Az egyensúly az az állapot, amikor jól vagy.