Zavartalanul kószált saját életében is, mint egy picike bolygó, mely nem akarja megfejteni, miféle vonzásnak engedelmeskedik.
A leghatározottabban megvan valahol, amit keresünk. Csakhogy […] elmegyünk mellette. Elvétjük reményeink beteljesülésének helyszínét. Újra és újra.
A belső béke meglelése nem a kortól függ.
Hogyha akármi szemedbe kerül, gyorsan kihalászod;
mért nem gyógyítod, ha a lelked emészti a kórság?
Félig kész is a tett, bele kell csak kezdeni: légy bölcs:
vágj neki. Mert aki csak halogatja örökkön a józan
életmódot, aképp jár, mint a paraszt, ki folyamnál
várta, mikor folyik el; de örökké hömpölyög árja.
Csak akkor válhatsz tökéletesen funkcionáló, teljességgel feddhetetlen személyiséggé […], ha egyértelműen tisztába jössz azzal, hogy ki vagy valójában, és mire vágysz az életben.
A gondolataid teremtik meg a valóságodat. A világot tehát nem olyannak látod, mint amilyen, hanem olyannak, amilyen te magad vagy. Bárhová is nézel, magadat látod. Szélesebb értelemben véve a „kinti világ” tükre mindannak, ami benned van. Minden, amit magadban gondolsz, visszaköszön rád odakint.
Csodálatosak vagytok ti emberek. Azt hiszitek, mindent tudtok, és magatokat se ismeritek.
Akárki is vagyok, már nem vagyok azonos azzal a fiúval, aki elkezdte ezt az odüsszeiát, és az az ember sem vagyok, aki három hónappal ezelőtt bejelentette, hogy az odüsszeia véget ér. Olyan vagyok, mint egy teniszütő, amelyen négyszer kicseréltem a gripet, és hétszer húroztam már át. Akkor lehet még ugyanannak az ütőnek nevezni?
Néha nagyon jó fej vagyok, máskor meg egy igazi seggfej. Szerintem mindenki ilyen.
Minél intelligensebb és képzettebb az ember, annál rafináltabban tudja becsapni önmagát.
Most már látom, mennyi mindent megtettem azért, hogy elmeneküljek önmagam elől.
Óvd magad, annak látszani, ami nem vagy. Törekedjél való nagyságra, ha magadban erőt érzesz; de színlett nagyságot mutogatni, gyalázatnak tartsd. E színlés a hazugság minden fajai közt legundokabb. Színlett nagyság mutogatója az oroszlánybőrbe öltözött szamárhoz hasonlít.
Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének.
Mit mondasz azokról, kik azért gyűlölik az emberi nemzetet, mert ők szerencsétlenek? Ki nem lehet szerencsétlen? Vagy ki az, ki éltében egyszer-akkor magát szerencsétlennek nem érzé? Magad vagy oka szerencsétlenségednek? Tűrd, amit okoztál. Sors hozta magával bajaidat? Mit tehet az emberiség róla, hogy így történt? Gonosz emberek miatt szenvedsz? De miért kell nehány gonosz miatt az egésznek gyűlöltetnie?
Majdnem mindenkiben egy csomó különféle dolog van, csak úgy úszkálnak bennük, és szerintem a legtöbb ember nincs is tisztában a benne rejlő sötét részekkel.
Az ember tudja, mikor kell lehajolni, mikor kell elindulni, mikor elrejtőzni, mikor tenni valamit, és mikor kell sodródni az árral. Ezt nevezem én a túlélés útjának. Nagyon sok önző döntésem volt életem során. Egy nap egyszer csak megfordultam, szembenéztem velük, és azt mondtam magamnak: önző disznó vagy, pedig nem volna muszáj annak lenned.
Előbb-utóbb kisebbrendűségi komplexusa lesz az embernek, ha túl sokáig vesződik egy olyan problémával, amelyhez nem ért.
Néha rossz dolgok is történnek, de nem kell, hogy ezek határozzanak meg minket. Az számít, mit teszünk ezután.
(1.évad 5.rész)