A meglévő önbizalomhiány fokozza a megfelelési kényszert. A bizonytalan nem értékeli önmagát, de szüksége van pozitív visszajelzésekre. Ezt nem kapja meg saját magától, ezért mindent elkövet, hogy mások szeressék és értékeljék őt.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
Bármit teszel, cselekedj! Csak tedd meg. Cselekedj, és hagyd, hogy a félelem, az önbizalomhiány és a bizonytalanságérzet eltűnjön a porfelhőben, amit magad után hagysz utadon.
Az én tréfáim persze suták, döcögősek, zavarosak, és önbizalomhiányról árulkodnak. Ennek az az oka, hogy én nem becsülöm magamat. De hát becsülheti magát valamelyest is egy fejlett tudattal rendelkező ember?
Amikor azért posztolunk, hogy „lájkoljanak” minket, az valójában a bennem lévő bizonytalanság és önbizalomhiány megjelenése. Ilyenkor a másik ember általi megerősítésre van szükségem.
Önbizalomhiány. Komolyan, mi okom van erre? Fantasztikus barátaim vannak, akik nem vesztegetnék az idejüket egy balfékre. Ideje elnézőbbnek lenni magammal.
Különösen gyakori aktivációs deficit az önbizalomhiány, mely sokféle formában jelentkezhet: önállótlanság, kisebbrendűségi érzés, válságtúlértékelés, zavarodottság, szégyenlősség, gátlás, szorongás a döntési helyzetben, félelem a jövőtől.
A buddhizmusban az önbizalomhiányt a lustaság egy formájaként értelmezik, gyenge lélekként, amit fejleszteni kell.
A rengeteg sikere ellenére Steven Spielberg a mai napig önbizalomhiányban szenved. Azt mondja, ez olyan, mintha nagy füleid lennének – attól nem lesznek kisebbek, hogy nyertél egy Oscart.
Vajon ha önmagamnak hazudok, akkor szeretem-e magam? Tegyük fel, hogy önbizalomhiányom van, nem merem kimondani azt, ami zavar és agyalok azon, mi lenne, ha kimondanám. De nem mondom ki, ezért egyre feszültebb vagyok. Akkor szeretem-e önmagam? Nem.
A nők természetüknél fogva önbizalomhiányos teremtmények, és ha az érzékeny harmincötös korhatárt átlépve még nem állapodtak meg, akkor valószínűleg olyan pasashoz mennek hozzá, akinek kopasz foltja és arany szíve van.
A magyarok zöme kórosan önbizalomhiányos, ezért van annyi okoskodó, kötözködő, mindenhez, mindenkinél jobban értő alak közöttünk. Ezzel kompenzálunk. Én magam is gyakran esem a hibába, bevallom. […] És ez a hőzöngő attitűd persze könnyen csap át önhittségbe, nagyképűsködésbe, vagy éppen melldöngetésbe. Aztán jön az ébredés, és fáj, amikor kiderül, hogy mindezzel semmire sem lehet jutni a világban. Az pedig még jobban fáj, amikor kiderül, hogy mindazt, ami történik velünk, saját magunknak köszönhetjük. Kioktatunk mindenkit, aztán ha visszavágnak, eljátsszuk, hogy nekünk mennyire nehéz, mert mindennap harcolnunk kell. De ez a sajnáltatás valahogy benne van a kultúránkban, ez a mártírkodó, önpusztító hajlam.
Nemzet idézetek, Önbizalomhiány idézetek, Önismeret idézetek
Az önbizalomhiányos énem persze még mindig csodálkozik, hogy mi a fenéért akar egy ilyen srác egy magamfajta lánnyal lógni.
Az önbizalomhiány és a depresszió egyik legegyetemesebb oka az, hogy próbálunk imponálni olyan embereknek, akiket nem is kedvelünk.
Az önbizalomhiány a legprecízebb varázslatot is kudarcra ítéli.
A szorongás, a gátlás, az önbizalomhiány oly módon tartotta fogságban őt, mint a méreggel átitatott kötél.
Sok nőnek nem a nyilvános beszédtől való félelmét kell leküzdenie, sokkal inkább az önbizalomhiány és az önutálat az, ami visszatartja őket attól, hogy mások előtt meg merjenek szólalni.
Az önbizalomhiány igazán trükkös tud lenni. Amikor már azt hitted, hogy kézben tartod a dolgokat, megtalálja a módját, hogy visszakússzon hozzád, és arra kényszerítsen, hogy elkezdj mindent kielemezni.