Amikor az állam nem látja el a feladatát, az nem csak az, hogy a kétszikűeket és az egyszikűeket nem tudja a gyerek, hanem roncsolja a következő generációnak a közösségben való hitét és a beilleszkedő-képességét is.
A tudományos ismeretterjesztésnek igen erős korlátai vannak, a téveszmés nézeteknek ugyanis nem elsősorban az ismerethiány az oka, hanem az a tény is, hogy gondolkodásunk pszichológiailag meghatározott.
A nemzet nevelését az iskola kezdi; itt rakják egymásra a nemzedékek műveltségének vagy föl- vagy lemenő lépcsőit; itt emelik magaslatokra az igazság és erkölcs napsugaras régióiba az eszmélni kezdő ifjú lelkeket, ahol kifejlődik eszük és szívük, nem annyira a nagy problémák fölfogására, mint inkább az eszmék szeretetére és átkarolására. A lágy, fogékony lelkekbe itt nyomódnak bele nemcsak az elvek csontgerincei, hanem az erkölcsi eszmék finom szirmai és levélkéi is.
Én sosem tanítom a diákjaimat, csak próbálom megteremteni a feltételeket, amelyekben tanulhatnak.
Az összes közintézmény közül az iskola a legfontosabb. Minden ezen múlik, a jelen és a jövő is.
Amit ma gimnáziumnak nevezünk, az voltaképpen csak torz képe a görög ideálnak. Nevelésünknél teljesen megfeledkezünk arról, hogy egészséges lélek csak egészséges testben lakozhat. Különösen akkor bír ez a mondás föltétlen érvénnyel, ha a nép nagy tömegét vesszük szemügyre.
Csak azokat tudom tanítani, akik akarnak tanulni, uraim. A tanuláshoz alázat kell. Fel kell készülniük arra, hogy beismerjék a tudatlanságukat. Hagyniuk kell, hogy megteljen az agyuk azokkal a létfontosságú ismeretekkel, amelyeket azoknak a nagy tudású és elkötelezett elődöknek köszönhetnek, akik maguk előtt indultak el a megvilágosodás felé vezető hosszú úton.
Tulajdonképpen kész csoda, hogy a modern oktatási módszerek még nem fojtották meg teljesen a kutatás szent kíváncsiságát. E kényes kis virágnak ugyanis az öntözés mellett leginkább szabadságra van szüksége.
A legnagyobb tanári művészet az alkotás és felismerés örömének felébresztése.
Sok a tanszék, de ritka a bölcs és nemes tanító. Sok nagy tanterem van, de csak kevés fiatalember, aki becsületesen szomjazza az igazságot és igazságosságot. Sok tucatárut ajándékoz a természet, de finomat csak ritkán gyárt.
Sokkal könnyebb, ha a gyermek első zenetanára az édesanyja.
A nemzet szellemi és erkölcsi erejének egyik főtényezője, a nemzeti egységnek egyik leghathatósabb előmozdítója a célszerűen és nemzeti szellemben vezetett közoktatás. Az államnak e téren nagy feladatai vannak, különösen a tekintetben, hogy ne tűrjön az országban olyan területet, ahová a kultúra fénye nem hatol, és hogy saját kezeibe vegye a közoktatás ügyét mindenütt, ahol az különben nem fejlődnék hazafias irányban. De az állam ereje az egész nagy kulturális feladat teljesítésére elégtelen. Már ebből az okból is, de a szabadság elvéből is a közoktatás terén működő társadalmi tényezők, különösen pedig az egyházak e hivatása tiszteletben tartandó. Az államnak azonban bírnia kell a szigorú felügyelet eszközeivel, hogy minden tanintézetben az oktatás kellő színvonalát és hazafias irányát biztosíthassa; attól eltérést meggátolhasson, illetőleg megtorolhasson. Pozitív támogatást pedig a közoktatás terén működő társadalmi tényezőknek, egyházaknak, másoknak, az állam abban a mértékben nyújtson, amely mértékben működnek azok hazafias szellemben, és teljesítenek ekként nemzeti hivatást.
Mi tagadás, nem tartoztam a szorgalmas tanulók közé, inkább a gyakorlatias dolgokat kedveltem.
A népnevelés olyan, mint a tölgy, melynek nagy idő kell, míg a kisded makkból élőfa lesz; de ép azért nem lehet vele eléggé sietnünk; s ha csakugyan nem rajtunk áll, egész erdőket vetni egyszerre: ültessen csak ki-ki tehetsége szerint apró csemetéket, – majd fa fa mellett erdőt csinál.
A tanítás szó bizonyos értelemben a tudás befecskendezését jelenti, de én úgy vélem- hála Agnes nővérnek- hogy tanítás voltaképpen nincs is, csak tanulás létezik.
Egy jó tanár azt mutatja meg a tanítványainak, hogyan járják egyedül az útjukat.
A kezdetektől azt tanítják nekünk, hogy támogassuk a bennünket kizsákmányolókat és szerintem itt az ideje változtatni a dolgokon.
Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk.
A fiatal franciát, amint hazájának politikai súlyáról vagy kulturális nagyságáról van szó, túlhajtottan szubjektív érzelmekre nevelik és nem objektivitásra. Ennek a nevelésnek lényege az, hogy mindig általános megállapításokra szorítkozik, amelyek azután, ha kell, állandó ismétlések útján a nép vérévé válnak. Nálunk ellenben nemcsak negatív nemtörődömséggel találkozunk, hanem még azt a keveset is kiölik a népből amit nemzeti öntudatként az iskolában magába szedett. A politikai mérget hordozó pockok még ezt a keveset is kilopják a nép széles rétegei szívéből, feltéve, hogy a nélkülözés és nyomor romboló munkája után erre még egyáltalán sor kerülhet.