Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni.
A sikeres munka alkotóelemei: képzés és tapasztalat az adott témában, jó általános intelligencia és képesség, képesség a magas szintű affinitásra, képesség a realitás elviselésére, valamint képesség arra, hogy kommunikáljunk és gondolatokat fogadjunk be.
Van benned egy rész, amit átlagosnak, szürkének gondolsz, úgy tekintesz rá, és elhanyagolod. Ez lehet egy tehetség, egy tudás, valamilyen belső tartalmad. Ez a részed most szomjazik arra, hogy foglalkozz vele, hogy feléleszd, megszeretgesd, hiszen szárnyai vannak, és ha életre kelted, vele szárnyalhatsz.
A mestereket sem követni kell, csak engedni, hogy segítsenek megtalálni a saját utunkat.
Küzdjünk tovább! Eddig sem volt hiába
ne fulladjunk bele a tegnapba és a mába
szóljanak igazt a kimondott szavak
és váltsanak meg minket a cselekvő igazak!
A lelkesedés ihlettel teli izgalom, motiváció, és egy csipetnyi kreativitás.
Amikor gondtalan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, és a gyémánt is nyomás alatt készül.
Borzasztó lenne életünk végén visszatekinteni, és legnagyobb sajnálatunkra csak rossz dolgokat, elszalasztott alkalmakat és elmulasztott lehetőségeket látni.
A lehetőségek ajtaja gyakran olyan hirtelen tárul ki és zárul be újra, mint a valódi ajtók viharos időben. Készen kell állnunk, hogy belépjünk, amint alkalom kínálkozik.
Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.
Minden idők legnagyobb felfedezése, hogy az ember meg tudja változtatni a jövőjét pusztán azáltal, hogy megváltoztatja a hozzáállását.
Nem elég a tétlen jóság. Olyan sok a jóindulatú ember, aki sohasem ér el semmit.
Valahányszor megbotlasz,
Kelj fel!
Azután mosolyogj,
És lassan, kitartóan és tévedhetetlenül
Haladj tovább a törekvés útján.
A mesehősöknek nincs múltjuk, az állandó jelenben élnek. Nem tervezgetnek, hanem cselekszenek, nem elképzelik, hogy hogyan szeretnének élni, hanem konkrét lépéseket tesznek ennek érdekében.
Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem az embereket – akárhogyan is. Még ha csak fél órára is. Ha szerencsésnek érzik magukat általam, jól érzik magukat, vagy mosolyt csalok egy szomorú arcra – számomra ez megfizethetetlen.
Ha holnap minden véget érne, ugyanúgy kezdeném el elölről, a saját fejem után mennék. Tudom, hogy egy nap minden véget ér, de nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim. Nem emiatt vagyok itt. A kihívás hajt. Nem is szeretném, ha túl könnyen jönne minden, és szerencsére nem is nyújtanak át nekem ezüsttálcán semmit. Azt nagyon nem bírnám. És úgyis visszautasítanám.
Vannak, akik beérik a második hellyel, de én erre képtelen vagyok. Én úgy érzem, aki második, az vesztett. Ha megízlelted, milyen elsőnek lenni, a második hely már kevés.
Nos, mit is csináljunk? Bármit, csak ne tétlenkedjünk. Ha elrontottuk, kezdjük újra, próbáljuk másképp. Ne várjunk arra, hogy biztosra mehessünk, mert túl késő lesz.
Azt mondják, az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket.
